Ha már úgyis hideg van és nincs merülés, elsősorban a foci jelent némi kapcsot a sport világához a számomra. Ez persze volt búvárkodás előtt is, meg gyanítom, lesz utána is, szóval a labdarúgás nagyjából marad az, ami volt. Legalábbis nekem. Ezt a fajta életérzést, a magyar búvárkodás édes-bús komédiáját a legjobban talán a mostanában futótűzként terjedő Albertirsa SE himnusz testesíti meg. Ezért nem lehet nem rajongani keményvonalas magyarfoci-drukkerként.
Azért megjegyezném, hogy a legjobb még mindig (és sokáig az is marad) a DVSC aktuális indulója. Azt gondolom, nem csak bajnoki címet lehet irigyelni a mieinktől, hanem a Tankcsapda lendületes nótáját is. De bármennyivel jobb és kimunkáltabb, azért az Albertirsáét tudnám kinevezni a mi kis focink egyetemes himnuszává, mert... Akinek magyarázni kell, nem érti úgysem. A többiek meg jó eséllyel bólogatnak. Nekem azért persze csak a Loki!
Oké, a DVSC mindig a szívem csücske marad, még az idén is, amikor nem annyira fut a szekér- bár persze mindig minden viszonylagos. Szerencsére nem kell már örök csalódottként várni valami nagy eredményre, az idén jön, ami jön. Most kicsit oda lehet figyelni más kedvencekre, például hasít az Udinese, hogy csak egy példát mondjak. Abban az olasz bajnokságban vitézkednek, ahol ugyebár ex-debreceniek is kapnak időnként kisebb-nagyobb szerepet.
Ha összeadom, milyen jobb futballisták mentek el az utóbbi pár évben a csapatból, szép névsort kapok: Sidibe, Kouemaha, Rudolf, Laczkó, Halmosi, Leandro és persze az adu ász, Dzsudzsák. Ők mind jobb pénzért, jobb bajnokságba kerültek, és ebben az a végképp érdekes, hogy gyakorlatilag aki az utóbbi pár évben megfordult a csapat balszárnyán, jegyet váltott az átigazoláshoz. Csak hát mindig jött helyettük valaki más, aki beszállt a helyükre. De van egy olyan érzésem, Illés Gyulára már nem fog olyan nemzetközi karrier várni, mint Dzsudzsákra. Szóval lehet magyarázkodni, hogy ez a csapat nem olyan gyenge, és persze százalékban nehéz is kifejezni, de gyanítom, hogy egy Rudolf-Dzsudzsák-Kouemaha-Sidibe támadó osztaggal árnyalattal többre mennénk ebben a remek magyar bajnokságban. Akár nemzetközi kupában is. A drukker tehát sóhajt, még ha meg is érti a helyzetet: amikor odaáll a 25 éves futballista, hogy visznek a Serie A-ba, meg is fizetnek, miért ne mehetnék, akkor marhaság a klubhoz kötni erővel. Ennek eredménye kiválóan megfigyelhető Coulibaly idei "szárnyalásán".
Szóval nehéz marha okosnak lenni. A labda viszont pattog, az eredmények meg... nem jönnek, csak úgy csordogálnak. Láttam már azért (magyar) csodát a Lokitól, tehát vagyok annyira drukker, hogy a régi induló sorait idézzem fel: "Bajnok lesz a DVSC, ebben hinni kell!" Azért ezt a nótát is a szívembe zártam, és ha úgy nézzük, legalább jó leképezése volt a mi életérzésünknek, mint a mostani induló a többszörös bajnokság utáni büszkeségnek.
