BúvárBlog

Összepakoltam a búvárcuccot. Annyi rémhírt hall az ember, hogy most aztán amilyen módon csak lehet, spórolok a súllyal. Azért az egy-két merülésért nem viszek komplett arzenált. Sőt, még sznorit se: ha nagyon hiányoznék, kérek a bázison. Ezt alighanem ingyen is adnak.

Szakállnyírás közben eszembe jutott az is, hogy nem ártott volna felkeresnem Dr Fodrászt. Amikor a víz kicsit hűvösebb, 18-19 fok, merülés után jobban értékelem a gyorsabban száradó rövid hajat. Na mindegy, szakállnyírás már volt, kis hal is hal.

Az is szakállnyírás közben jutott eszembe, hogy milyen hozzáállással indulnak neki az emberek. Szerintem két nagy csoport van: akik mindent tudnak előre, és akik semmit. Én a biztonsági játékosok nagy csoportjába tartozom, tudom, milyen géppel megyek, hol szállok meg és kitől bérlek autót. Sőt, esetleg azt is, kivel fogok merülni. Talán csak Ausztriában engedem meg magamnak azt a merészséget, hogy "mindegy, majd megalszunk valahol". Az pedig azért nem akkora vagányság...

Tavaly a három hetes utunkon is minden igen frankón le volt szervezve. Azaz inkább úgy fogalmaznék, a statikus dolgok (repjegy, komp, bérautó, szállás) voltak meg, de onnan kezdve, hogy mikor merre megyünk, mit csinálunk, mit nézünk meg, hol merülünk és mennyit - teljesen az alkalom döntött róla. Szóval ez afféle "félkész nyaralás". Amúgy se szoktam végigjárni az útikönyvet, számomra ez így egy jó kompromisszum.

Valamelyest mégis irigylem azokat, akik a világ végéig elmennek úgy, hogy csak az a biztos, amin már túlvannak. De igazság szerint nem sok ilyen embert ismerek. Az én irigységem is kicsi; jól érzem magam az én utazásszervezési módszeremmel, sőt. Most is éppen meg fog felelni a célnak.