
Mielőtt elutaztunk Fuerteventurára, készítettem egy képet a már napok óta aktuális és a hazaérkezésünk után is pár napig hasonló állapotokról. Ezt mellékeltem itt.
A közlekedést nehezítő munkálatok közben időnként észrevettük, hogy nincs víz, később az is kiderült, ha netán órákig. Egyszer reklamálva jött a melós, hogy mi használtuk az elzárt(!!) vizet, és az rájuk folyt munka közben. Nyilván együttérzést, bocsánatkérést várt.
Hiába.
Mostanra a képen látható nagy földrakások eltűntek, betemették az árkokat. Mivel is járt ez? Az utca bal sávjának egy része és a jobb sáv teljesen aszfaltmentes, a rászórt zúzott kő pedig (nyilván meglepi az útépítők számára) pillanatok alatt eltűnt. Tehát gyakorlatilag részben föld-, részben aszfaltozott út lett a mienk. Ám a földes rész megsüllyedt, tehát a töredezett, egyenetlen szélű aszfaltréteg kb. 8-10 centivel van magasabban, mint a mellette levő rész. Ugratni kell, ugyanis a maradék aszfalton két autó nem fér.
De ezzel még nincs vége. Kb. 15-20 méterenként keresztben is fel van törve az aszfaltréteg, nyilván ott is valami közműépítés zajlott. Ezeket a réseket is zúzott kővel töltötték fel, ugyanolyan eredménnyel mint a többi helyen. Szóval ez a sajátos tereprali pálya azt sugallja, hogy nem a Bakonyban akarják vendégül látni a Dakarosokat, hanem nálunk.
Közben a telefonhoz is szerelőt kellett hívni, mert valamelyik kábel fektetése közben gyakorlatilag átvágták és csak jól-rosszul kötötték össze, egy idő után a telefonálás igen furcsává vált: a vonal másik oldalán kiabáltak nekünk, mi meg nekik, hátha megértünk egy-két szót a másik mondanivalójából. Végül aztán ez is megszűnt, maradt a békés csönd...
Ami viszont állandó: hónapok óta, az építkezés kezdetétől kinn van a Betonút reklámtáblája. Igen, ez mind az ő művük. Gondolom én, ha már ilyen büszkék a "teljesítményükre".
Gratulálok. Na, ilyen dolgokat hagyunk magunk mögött, ha külföldre utazunk. Roppantul hiányoznak a tengerparton ülve...