Élvezem a siker ízét, a győzelem szép, a győzelem jó...
Hát, a Loki megint a bajnoki cím kapujában. Elkiabálni persze nem akarom, de ez most már annyira a mi kezünkben van.
Mi- talán túlzás a többes szám első személy? Szerintem nem. A foci a szurkolókért van, tehát a sikert is csak úgy lehet sikernek tekinteni, ha van kivel ünnepelni. Erről szól az egész, és ezért tartom jogosnak, hogy úgy fogalmazzak: győztünk!
Nem is akárhogy, simán, könnyedén, több jó teljesítménnyel. Azt hiszem, folytatódni fog a parttalan vita Sándor Tamás szerepéről. Az én véleményem az, hogy hiányzik, hogyne hiányozna: rúgjuk a gólokat, bedaráljuk az ellenfelet, de a szép, váratlan húzással indított támadások hiányoznak. Kreatív játékra igazán csak ő képes a DVSC-ben, meg persze szinte az egész magyar bajnokságban.
De ez most nem is fontos. Győztünk, és újabb nagy lépést tettünk a triplázás felé. Honnan indultunk, mínusz öt pontos hátrányból? Hát most is öt pont az előny, csak éppen már a mi javunkra. Ej, néha még magyar futballdrukkernek is jó lenni.
(Hozzáteszem: nem csak én gondolom így. Horvát János, a SportTV most már exigazgatója mesélte, hogy meglepő módon a magyar futballmeccsek nézettsége teljesen összevethető volt az angol bajnokikkal mondjuk. Ez a különbség valóság és illúzió között?)
