Az alsó rakparton előttem felbukkanó 4-5 kerékpáros láttán megint elgondolkodtam. Először azon, mit keresnek ott? Sávon belül előzni nem túl egészséges, szemben mindig sokan jönnek, a sebességhatár pedig 70 km/h. Nem egy életbiztosítás arra kerekezni.

Az ilyen eseteket mindig továbbgondolom. A civil érdekérvényesítés szánalmasságát látom abban, hogy mindig csak Budapestről ugatnak a biciklipártiak. Tessék felébredni: Budapesten soha nem lesz komoly biciklis közlekedés. A város nem alkalmas rá. Olyan összegeket kellene fejlesztésbe tolni (sok és biztonságos kerékpárút, tárolók, belvárosi közlekedés megoldása, mert ugye a járdára mégse kéne terelni őket), ráadásul a város felépítése miatt a munkahelyüktől 8-15 kilométerre lakók számára amúgy sem alternatíva a mindennapos kerekezés. Nincs rá felkészülve a munkahelyük se. Kevesek választása marad a hétköznapokban a bicikli, és ilyen városban ez alighanem normális. Aki Budapesten él, számol azzal nyilván, hogy ez egy metropolisz, ez pedig már csak ilyen.

De azért tüntetés, az van. Kordonok közé szorítva bukkannak fel a hétvégi bringások évente egyszer, és Critical Massnak nevezik magukat. Ollé. Gyakran megfordulok Karcagon, ott a város lakosságához képest minden nap "Critical Mass" kerekezik. Iskolába a diákok, piacra a nénik, akár munkahelyükre a bírák. A kerékpár fontos és alkalmas közlekedési eszköz, használja is mindenki, nem csak azok, akik tüntetésből élnek. Mert ők nem Karcagra mennek tüntetni, hogy kormány, adjál pénzt bicikliutakra (mert ott sincs!!!), mert itt az embereknek erre szüksége van, mert itt még a gyerek ahhoz szokott hozzá, hogy kerekezve is lehet közlekedni, segítsük őket ebben.

Mert Karcagon sem állt meg az idő. Egyre több az autó, nagyobb a forgalom, a biciklisták számára pedig kezd veszélyesebbé válni a közlekedés. A gyereket is autóval viszik iskolába, a szülő megy tovább a munkahelyre, de mivel elfér benne, viszik a nagymamát a piacra is. Három kerekesből három autós, szemvillanás alatt.

De ti azért csak szervezzetek Critical Mass tüntetést Pestre, hátha a mindennap kerékpárral járók részaránya 0,1%-ról 0,12%-ra emelkedik. Nyilván csurran-cseppen "költségtérítés" az alapítványoknál, de csak akkor lehet pénzt kapni, ha nagy a feltűnés, ez meg csak Pesten megoldható. Tudom én, mindenki a minimax elvet követi (minimális munka, maximális fizetés- bár most ezzel nyilván megsértettem a sok önzetlenül tüntetést szervező embert, elnézést is kérek érte), de legalább a látszat kedvéért tessék már odafigyelni azoknak a helyeknek a kerékpáros kultúrájára, ahol legalább olyan nagy szükség van a fejlesztésre. Elnézést, rosszul fogalmaztam: ahol sokkal nagyobb szükség van rá.