BúvárBlog

Egy hét Róma után valószínűleg már korábban is jelen lehettem volna pár élménnyel, képpel, mint erre egy törzsolvasóm jogos észrevétele figyelmeztet...

Nos, a nagyvilág híreiből annyi jutott el hozzám, amit a szobánkban levő tévé kizárólag olasz nyelvű adóit nézve ki tudtam szűrni. (Meg a focimeccsek: azok nyelve legalább nemzetközi.) Az internetcafé ugyanis nem tűnik elengedhetetlen civilizációs kelléknek az olaszok számára, Ostiában egyet sem találtam, Rómában is kerestük egy darabig, aztán kiderült, egyszerűen csak rossz utcákban jártunk a Termini pályaudvar környékén. Mint ha lenne kínai ruhaboltok utcája, arab internetcafék utcája, vallásos emléktárgyboltok utcája (igen, ez vezet a Vatikánhoz...), hasonlók.

Róma- kissé csalódás. A dologhoz tartozik, hogy egy régi sztori szerint volt egy olasz felmenőm, szóval picit közelebbnek érez(te)m magamhoz Itáliát. De Róma, ahogy az angol mondaná, "very touristic". Van közöttük mindenféle, pápás képeket, kitűzőket, naptárakat kereső német zarándok, művészettörténész-hallgató, félig ember, félig fényképezőgép japán, meg persze ezek keveredése. Én régen fotóztam ilyen keveset és kedvetlenül. A látott műkincsek többségét sokkal egyszerűbb egy jó könyvben vagy nyomaton nézni. A filmekből ismert tereken pedig csak tömeg, tömeg, tömeg... Igen, fotóztam sorbanállást, telemázolt metrószerelvényt, de nem feltétlenül ezért utaztam oda.

Hogy miért? Nos azért, mert ajándékba kaptam egy római repjegyet. Ráadásmeglepetésként az utazás megszervezésének többi nyűgét. Szokva vagyok hozzá, de az olaszok számára nem csak az internetcafé nem fontos, hanem a megfelelő internetes jelenlét, vagy az angoltudás sem. Utólag piszkos nagy mázli volt Ostia Lidóban megszállni, egy kedves családnál, akik szintén nem beszéltek angolul, de a kiadott szobájuk ablaka a tengerre nézett. Egy nyugodt pont, igazi oázis lett ez a szoba, hely, ahol nem volt tömeg, tolakodás és zaj. Azaz nem mondok igazat: zajból így is jutott, mert bármennyire félreeső volt a szállás, az autómániás olaszok még itt is folyamatosan robogtak. Egy hét alatt két komoly balesetet is láttunk az ablakunkból. A belvárosban ritkább lehet, mert ott aligha gyorsulhatnak fel 10 km/h óra felé.

Én egyébként nagyon szeretem Caravaggio képeit, és most aztán feltöltődhettem belőlük. Nem számoltam, kb. 8-9 darabot láttam, és ez akkor is nagy élmény, ha nem mindet nézhettem meg igazán alaposan. Mert mások is szeretik a képeit, és amikor mondjuk az ingyenesen látogatható, de alkalmas kiállítóteremnek nem nevezhető templomban néztem a festményeket, türelmesen ki kellett várni a soromat, hogy kicsivel jobb szögből lássak. Az első kemény élmény egyébként már a Colosseumnál ért minket: 200 méteres sor, 11 eurós belépő. Odabent meg egyáltalán nem az a látvány és a hatás, mint amire kívűlről nézve számítunk.

A beszámolót innen folytatom, amikor éppen nem éjjel negyed kettő lesz...