BúvárBlog

A nyomtatott újságoknál az a jó, hogy pontosan lehet tudni, hány fogyott el belőle. Több, kevesebb, sok, vagy alig pár. Megéltem a környezetvédelmi magazinunknál azt a parát, hogy hiába nyomtunk sokat, nem fogyott annyi, és hova tegyük a rengeteg el nem adott példányt.

A divecenterhez nem kell nagy raktár, ez kétségkívül. Vannak statjaink, de valahogy mégsem ugyanaz, mint az eladott példányszám. Igaz, mi viszont tudjuk mérni, melyik cikket hányan olvassák. A celebinterjúknál ez a szám nyilván több ezerre rúg, de az érdekesnek tűnő úticélokról szóló írásainkat is nagyon sokan olvasták, és olvassák folyamatosan. Egy újszülöttnek... A nem annyira kurrens írásoknál százas nagyságrendű az olvasottság.

Mi pedig folyamatosan tippelünk: hány búvár van az országban? Hányan ismerik az oldalt? Hányan olvassák? Miért olvassák? Mi érdekli őket? És így tovább. Közben pedig figyeljük, ki milyen módon marketingel. Hirdetés, körlevél, vagy az IWIW. Az utóbbin eltöprengtem magam is. Még soha nem volt körlevelünk, spamküldésben "nem vagyunk jók". De mi van, ha az IWIW jó arra, amire jónak kellene lennie: hogy megismerje a nevünket az, aki még nem látta a dc-t?

Mert van olyan téveszménk, hogy sokan ismernek, de meglehet, túl nagy az internet információáradata, és a mi oldalunk elvész benne, akármit is csinálunk. Hát, most akkor megnézzük, mire megyünk egy új módszerrel. Az első jelek szerint bizony még vannak meghódítandó területek...