Leszögezem az elején: nem vagyok Fradi-szimpatizáns.

De mindaz, ami az FTC kapcsán történt az utóbbi tíz évben, futballkedvelő lévén nyilván ismert a számomra. Ismert, de nem igazán értelmezhető. A történet éppen ezért nagyon magyaros, sőt, nagyon magyarfocis.

Kezdjük a végéről: a harmadik ingatlantender is eredménytelenül zárult. Azaz a Fradinak továbbra is csak gazdája, de még mindig megvan az adósságállománya. Kétmilliárd forintról beszélnek, és itt van számomra az első értelmezhetetlen pont. A fociért egy zRt. felel, de milyen vállalkozás az, ami ilyen szintű adósságállománnyal működhet? Milyen sportszervezet az, ami ilyen adósságállománnyal bármilyen szintű bajnokságban elindulhat? A fura az volt az első osztályból kizárásban is, hogy egy ilyen tragikusan álló klub mitől lett felkészült a másodosztályban indulásra?

Hogy jött össze ez az adósságállomány- ez egy újabb homályos pont. Alapvetően egyszerű a magyarázat: több volt a kiadás, mint a bevétel. Na de milyen üzleti terv az, ami egy gazdálkodó szervezetnél mondjuk 30-40 százalék hiánnyal számol? Ennél még a magyar állam is gondosabb gazda, pedig a költségvetés közel 10 százalékos hiányánál már egész Európa felszisszent! Ez különösen úgy furcsa, hogy bevételnek lennie kell. A jegybevételek, a reklámfelületek eladása, szponzoráció, a marketingbevételek... Ezek éves szinten százmilliókat jelentenek. Ha évi 300 millió forintos a felhalmozott hiány, és mondjuk ugyanennyi a bevétel, akkor az összkiadás 600 millió évente? Mondjuk a kétharmada bérköltség, azaz kb. havi 33 millió forint, ez a csapat nevesebb játékosainál simán jelenthet havi egymilliót. Ejha.

De azt a havi egymilliót valaki garantálta, kifizette annak a futballistának. Úgy, hogy közben tudta, a nagyon jól eladható reklámfelületek, a magyar szinten kiemelkedő jegybevételek köszönő viszonyban sincsenek a kialkudott bérekkel. Miközben folyamatos volt a panasz arra, hogy miért nincs állami segítség, miért nem konszolidálják a klubot az ingatlantenderrel, stb, pedig csak annyi kellett volna, hogy kevesebbet fizessenek a játékosoknak. Aki ezt nem látja át, az hülye, és ne egy többszázmilliós forgalmat bonyolító futballvállalkozást, hanem kecskét vezessen.

És mégis, minden klubelnök ilyen "bölcs" volt. Ami a vicces, nem csak a Fradié, hanem a sok más csődbe ment vagy csőd szélére sodródott klub egykori vezetője is: nem kivétel a Szima előtti Loki időszaka, de ott volt a Vác, a Vasas, a Diósgyőr, a Kispest, a Gázszer és még lehetne folytatni a sort. Ez volt a szokásos üzletmenet. Ám míg a többi válságba jutott csapat megszűnt, kiesett, netán konszolidálódott, a Fradi tovább vegetált, tovább mindenkinél. Kaptak egy pofont a másodosztállyal, de még mindig léteznek. Csak közben halmozódik ez a hatalmas adósságállomány, ki tudja meddig?

A probléma az, hogy sikerült erodálni közben a legnagyobb üzleti potenciált jelentő szurkolótábort, és most már a Fradi fociszempontból sem akkora biznisz. Sőt. Az első befektetők talán még üzletet láttak, netán Várszegi is pénzt akart kivenni a fociból. De a Celladamos kabaré óta egyértelmű a tendencia: nehéz komolyan venni ezt a Fradit üzleti szempontból.

Itt van most ez a dúsgazdag angol, McCabe. Ki tudja, mit és miért akar? Miközben oly sokan emlegetik a sikereit, azért látni kell, az ő csapata, Sheffield United másodosztályú. Ez az, ami tény. Szokták mondani, hogy neki a Fradiban az üzlet, hogy viszonylag kisebb (már európai szinten) összegből stabil Bajnokok Ligájában érdekelt csapatot csinálhat, és hogy dőlni fog onnantól a pénz... Érdekes, akik erről beszélnek, nem olvasták a Szima-interjút, ahol azt elemezte, mennyi sansza van a BL-re egy magyar csapatnak. Mondjuk valaki beletesz egy magyar csapatba hazai szinten elképzelhetetlenül magas, évi egymilliárd forintnyi pénzt. Ha pechje van, és nem jön össze a bajnoki cím idehaza se (mert erre sosincs garancia), máris bukja a BL-t. Ha bajnok lesz, és a harmadik forduló selejtezőjében kap egy Valenciát, egy Liverpoolt, hirtelen hazai nagycsapatból európai kiscsapat lesz, egy kiscsapat hangyányi esélyével. Ha ilyen sima ügy lenne, minden bizonytalan hátterű nyugati vagy keleti milliárdos magyar, szlovák, lengyel csapatokat vásárolgatna fel. Mégsem ez történik.

Innentől kezdve én nagyon kételkedem az angolok által pénzelt focivarázsban. Attól tartok: ők is. A kétmilliárdos adósság sok. Nagyon sok. Főleg egy másodosztályú csapatról beszélve, aminek lassan a szurkolószáma is középszerű lesz. A tendecia pedig elgondolkodtató. Hova is halad a magyar foci? Ha egy Ferencváros eljuthat idáig, aminek azért jó sokan utánanyúltak már?

Bár én örülök annak, hogy a Lokinak fut a szekere, mindaz, ami a magyar futballt körülveszi, távol áll minden ésszerűségtől. Ez pedig hosszú távon az utolsó furballkedvelőket is eltávolítja ettől a sporttól. És attól tartok, az összes többitől is.