BúvárBlog

Baló György és beszélgetőtársai azt elemezték, hogy létezik-e tényfeltáró újságírás ma Magyarországon.

Szerintem igazán nincs. Az egyik lehetséges indok megítélésem szerint az óvatosság. Félünk leírni neveket, adatokat, hallomásból kapott híreket. Senkivel nem akarunk konfliktust szítani egy írás kedvéért, megbolygatni dolgokat, amiből nem biztos, hogy bármi fontos kisülne. Ezt azért tudom jól, mert az adriai balesetről sem írtunk semmit, pedig annyi mindent beszélnek... Ha valaha lesz hivatalos vélemény, akkor megjelenik. De ennek már tényfeltáráshoz semmi köze.

A tényfeltárás fárasztó. A tényfeltárás nehéz. A tényfeltárásnak ráadásul semmi eredménye nincs. Nem buknak kormányok, nem kerülnek börtönbe emberek. De a tényfeltárás veszélyes. Mert az igazi, vaskos balhék a kormányzat környékén akadnak (a mindenkori kormányzatén, hogy pártfüggetlen legyek), ám éppen ezek tolják süllyesztőbe a lapot a nagy állami hirdetők hátat fordításával. Ma egy lap abból a pár olvasóból nem él meg. Valami cikk kedvéért, amiért egy csomót kell dolgozni, aminek semmi következménye nem lesz, de az újság bedőlhet miatt, érdemes görcsölni?

Ennek ellenére mégis jelennek meg bizonyos feltáró írások. Csak sajnos ezek jelentős részén az érződik, hogy épp az ellenkezője történik a fent vázoltaknak: egy-egy politikai erő megbízására, az ő útmutatásaik, információik alapján készülnek írások. De ez a "tényfeltárás" valami egész másról szól.

Az ám a nagy hiba, hogy azt hiszik páran, az olvasók hülyék. Hogy nekik ez nem esik le. Hát: de. Csak a legszűkebb rajongótábor olvassa lelkesen a "leleplezéseket", de nekik már kár alapos és jól megírt cikket mutatni, mert mindent elhisznek, ami a világképükbe beleillik. No meg semmit, ami ellentétben áll azzal.

Nem tényfeltáró kellene ebbe az országba, hogy egy nagy nemzeti pszichológus. Információk így is vannak, abban oknyomozás nélkül sincs hiány. Csak feldolgozni őket, az nem sikerül.