BúvárBlog

a csendben elinduló, csordogáló futballidény ugyanúgy magával rántott engem is a hazai foci setét mocsarába, mint ahogy sok más embert, csak persze én az idén is jó lóra tettem, olyan értelemben legalábbis biztosan, hogy a Loki első három tétmeccsén háromszor győzött, így vagy úgy, de a mieink lehettek elégedettebbek, csak persze a játék, az a játék most sem világszínvonal, amihez érdekes adalék az ősszel még nálunk villogó Dzsudzsák berobbanása a holland élvonalba, ami mindenképpen jelzi, hogy a közeg igenis rá tudja nyomni a bélyegét a teljesítménye, hiába a tehetség, az elszántság, ha a csapattársak olyanok, amilyenek, ha a pálya inkább göröngyös libalegelő, ha az egész, ami körbeveszi a focit, komolytalan vagy szánalmas, de hát minek okoskodjak, megírta már egy okos ember A Hortobágy poétáját vagy száz éve, ugyebár,