Búvárként nyilván gondolnia kell az embernek arra is, hogy külföldön, egy vészhelyzet után kit értesítsenek a hozzátartozói közül. Amikor először olvastam az ICE (In Case of Emergency) betűszavas telefonszámról, használhatónak tűnt az ötlet. A lényeg annyi, hogy ICE bejegyzéssel vigyünk fel egy telefonszámot a mobiltelefonba, amit ilyen esetbe hívni lehet. Egyszerű és tényleg hasznos lehet (persze sose legyen rá szükség).

Lehetnek vele problémák? Hát persze. Mindennel! Csak valós vészhelyzetben ki nem tesz a problémákra, hm?

Aztán olvasgattam az Origo cikkét, ahol a mentők és a katasztrófavédelem részéről nyilatkoztak például. Nos, Kis-Guczi Péter, a katasztrófavédelem szóvivője valószínűleg az az ember, akit nem az eszéért fizetnek. Szerinte ez felesleges, mert mindenkinek van a telefonjában "anyu" és "apu". Hogy is nézhet ki KGP mobiltelefonjában a telefonszámok listája? Anyu, apu, feleseg, lanygyerek, fiugyerek, bunko_szomszed, jofej_szomszed, fonok_isten, beosztott1, beosztott2, beosztott3, villanyszerelo, stb?

Szóval csókoltatom az urat! Mert az nem jut eszébe, hogy egy idős, a megállóban összesett ember telefonjában már nincs apu és anyu, mert nem élnek. Esetleg apu és anyu olyan idősek, hogy az ember pont őket nem hívná azzal, hogy kedves gyermekük súlyosan megsérült. Esetleg a külföldön történt esetben szótárazhatna a helyi hatóság, hogy az anyu az mothert jelent.

Ha már az ember nyilatkozgathat, esetleg a fejét is használhatná, úgy gondolom. Bár amikor én először láttam a tévében beszélni az urat, épp egy súlyos balesetről beszélt, és a sínre hajtó Mitsubishi nevét így ejtette: micsubicsi.

Már akkor sejtettem, hogy nem vele jött el a szóvivőség fénykora. Kathi Attila for prezident!