Nem akarok keseregni, magánemberként persze tehetném, de akkor sem akarok. A 2008 végi változások persze személyesen engem is érintettek, és most nem a válságra gondolok elsősorban.

A dc meg nyilván szintén érintett. Most azért nagyon jól jön, hogy évek óta folyamatosan visszafogjuk a kiadásainkat. E pillanatban sem kell változtatni semmin sem, egyszerűen csak működünk tovább úgy, ahogy eddig is. Ha szerényebb bevételekkel, akkor úgy. Nem pénzért kezdtünk bele, jó ideig anélkül is csináltuk, ha most kevesebbre futja, úgy is jó. Könnyű ám beleszokni abba a helyzetbe, hogy az ember meghatározhatja valamely területen a közbeszéd témáját. Kíváncsiak a véleményemre, és én formálhatom másokét. A kísértés megvan arra, hogy az ember visszaéljen ezzel, de ez azért nem jellemző ránk. Nyilván, mert egyszerűen nincs ebben akkora biznisz, hogy érdemes lenne eladni érte a lelkünket.

Arra pedig magam is kíváncsi vagyok, hogy 2009-ben mi minden vár rám, ránk. Biztos sok cikket írok és fordítok, és szembe kell majd nézni néhány konfliktussal is. Hiszen a dc is keres kitörési pontot, és meglehet, emiatt kapunk pár kellemetlenkedő megjegyzést is. Az újévi cikk is azért lett olyan hangulatú, amilyen, mert szeretnénk ha nem olyan témákon kellene rágódnunk, hogy ki és hogy jelenik meg hirdetőként oldalunkon. Aztán majd kiderül, ki hogy veszi a lapot.

Nekünk azért menni kell tovább.