És akkor a fapadosok átka ránk is lesújtott.
Megvettük a norvégiai repjegyeket, egy kis ideig csendben örömködtünk ennek, aztán ezerrel elkezdődött a szervezés, számolás.
Az első, sarkallatos pont az volt, hogy belefér-e az északi kitérő, éjszakai bálnalessel, hasonlókkal. Kissé keseregve nézegettem az euro árfolyamának megugrását, és némi csalódottsággal erről a programpontról lemondtunk. Maradt a déli, dél-nyugati része az országnak, találtam egy kis búvárbázist is saját szállással, egyezkedtünk, tárgyaltunk. A mozgás kérdését végülis némi kalkuláció után csak egy módon találtam elfogadható módon megoldhatónak: autóbérlés. 11 napra ez nem kevés összeg, de négy fővel, egy nem aprócska autóval viszonylag rugalmas lehetett volna, kézben tartható költségekkel. A szállásra a legjobb alternatívának egy kibérelhető vidéki ház tűnt, amiből ezerszámra van az országban, némelyik jó helyen és igen jó áron.
De ezek a házak szinte kizárólag egy hétre bérelhetőek, és majdnem az összes csak szombat-szombat közt. Nos, a mi repjegyünk ezt nem tette lehetővé. De azért elkezdődött a keresés, egyeztetés, az iroda talált rugalmasabban foglalható házat, és ettől a ponttól kezdve indult a foglalások sora. A héten jött volna az autó, és még pár dolog, amikor...
Jött egy levél a Wizzairtől. Járat törölve, köszöntük a vásárlást. Lehetőségek: átfoglalás, visszafizetés... Telefonon már pontosítanak, átfoglalás az nincs ennél a járatnál. A pénz visszajött, ez szép, és még szebb, hogy túlnyomó többségét a szállásnak, autónak még nem foglaltuk és nem fizettük, tehát a bukás, ha lesz, inkább csak jelképes.
Örüljek-e, hogy a Wizzair nem egy héttel az indulás előtt törölte a járatát, hanem most? Igen, tulajdonképpen örülök neki. Mellesleg ahogy mozogtak az euro-árak, bizony kezdett bizonyos lélektani határokhoz közelíteni az út összköltsége. Norvégiában utazni, barangolni és merülni nyilván jó dolog, de... Drága is. Amikor a Wizz törölte a járatot, és megnéztem, hogy más céggel repülve legalább 40-50 ezer forint pluszköltség merülne fel fejenként, hamar ki lehetett számolni, hogy sokkal értelmesebb konstrukció egy nagy autóval utazni négy főnek, és persze a rugalmasság is az oldalunkon állna, hiszen nem jelentene gondot szombaton érkezni, ami a szálláskeresés (választék és árak) szempontjából óriási könnyebbség lenne. Így aztán a terv egy kicsit jegelődik, de... nem felejtődik.
A csalódottság sem, mellesleg. Még akkor se, ha nem mondhatom, hogy nem kezdtünk el egyből más, búvárkodós út után nézni. Hiszen itt az Adria, meg ott vannak még a jól bejáratott helyek a Kanári-szigeteken, ahol tényleg elég jól tudjuk, mennyi az annyi, és bizony bőven akadnak jó árak is a piacon, persze bécsi indulással. A norvég utat azért sajnáljuk. Volt egy jó lehetőség, elúszott, kár.
Ilyen ez a rockszakma.
