BúvárBlog

Néha van egy olyan benyomásom, hogy jól, időnként túl jól élünk. Pontosítva, a megvásárolható dolgok többségében a tulajdonunkban vannak. Ez nem jelenti azt, hogy mindennapjaink stresszmentesek és ez a világ a létező világok legjobbika, de a karácsonyi vásárlásokat megnehezíti.

Mert úgy működik ez, hogy ami tetszik, megvesszük. Amire nagyon vágyunk de meg nem vehetjük, az nyilván túl drága ajándéknak. Átmenet pedig alig van. Tökéletesen átérzem szeretteim helyzetét, mert nekem pont olyan nehézkes kitalálni, mit adjak nekik, mint ahogy én sem könnyítem meg a dolgukat.

Egyvalamihez ugyanis ragaszkodom. Teljesen mindegy, kicsi vagy nagy az ajándék, legyen meglepetés. Vagy legalábbis legyen olyan is az ajándékok közt, amire a másik nem számít. A legjobb az, ha sejtelme sincs róla, viszont örülni fog neki. Ha van valami szép még most is a karácsonyban, akkor ez az, legalábbis a számomra. Kedves apróságra vadászok, és izgatottan várom, mi lesz a hatás Karácsony este. Általában össze szokott jönni, hogy találjak valami érdekeset- de, mint ahogy fent jeleztem, ez az idén sem egyszerű eset. Ám nem adom fel. Karácsony, a bizakodás ünnepe.