Hé, akad aki utálja József Attilát? Mert szinte már közhelyesen népszerű, de azért ezzel most semmilyen szinten nem akarom bántani, mert én is nagyon szeretem. (Bár Adyt talán még egy kicsit jobban is.)
Április 11. egyébként apám születésének napja is. Felhívtam, boldog költészet napját kívántam neki... Ahogy szokásos. Persze ő nem ír verseket, a közös is csak annyi, hogy szegény családba született.
Nyilván neki olyan a közös születésnap, mint a költőnek a hun vezérrel közös név volt. Ha gyerekként olvasott József Attilát, arra gondolhatott: lám, egy napon születtünk, én sem vagyok gazdag de mégis értelme van annak, hogy itt vagyok ezen a világon. Lennie kell.
Van értelme a költészetnek? Van hát, ha egy ember akad csak, aki kedvét leli benne, már van értelme. Hol, mikor csapódik le egy szó, egy mondat, nem lehet tudni. Rossz örökség, hogy időnként indulatos vagyok, amit így vagy úgy vissza kell fognom. Hogy meg tudom tenni, és tudok másra koncentrálni, valami értelmesebbre, nos abban akár egy vers is segíthet. Azt mondják - ez a címe neki.
2007.04.11. 22:11
Egy nap, két ünnep
Címkék: vers irodalom
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr4157476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.