BúvárBlog

London, Miami, Los Angeles, Dublin, Brüsszel, Luxemburg, Zürich.

Hirtelen ezek a városok jutnak az eszembe, ahol ismerősök, volt osztálytársak élnek és dolgoznak most. Nem kevés!

Mindennapos kérdés számomra is, hogy menjek, de hasonló helyzetben levő barátaim ugyanúgy gondolkodnak ezen. És mit mondanak a szülők? "Menj fiam, többre viszed, ne kínlódj azzal, ami itt van!"

Nincs már hát, akik visszatartanának a bizonytalan idegentől. Nyilván azért mert ma már itt a bizonytalan, nem idegenben. Angolul beszélek, és mindenféle melót elvégezhetnék kinn is. A fizetés nem az egyetlen motiváló, hanem mondjuk az is, hogy hétvégén, amikor az ember kikapcsolódni lehetne, a tengerpart mondjuk csak fél óra... Szóval ez a sok régi ismerős most szerte a nagyvilágban éli világát, és attól tartok, számukra már inkább a mi kis Magyarországunk látszik roppant bizonytalannak.

Ha pedig az egész így folytatódik, egyre könnyebb lesz az elszakadás. De azt nem merném megjósolni, mi lesz ennek az egésznek a vége. Egyéneket nézve talán jó, de az ország szempontjából... Azért nyilván nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim, és nem izgatom magam jobban, mint az ország az én sorsom miatt.