BúvárBlog

Mindig is furán néztem a nagy nyilvánosságot kapott hegymászó-, tengerátúszó-, folyókiívó-expedíciókra. Van, aki Mount Everest kétezredik megmászójaként büszkélkedhet, másoknak meg grönlandi kutyaszánozás jön össze. Ezek dícséretes, szép teljesítmények, de úgy fest, hogy még ennél is komolyabb eredményeket mutatnak fel a lobbizás és szponzorkeresés területén.

Hallgatom a rádiót. A sporthírekben hegymászókról beszélnek, és kapcsolják "az expedíció szóvivőjét". Na itt dobtam volna egy hátast, ha nem ülök a kényelmes vezetőülésben. Én tudom, hogy elméletileg az ilyen kalandok a nagy teljesítményekről szólnak, de a reklámokkal kidekorált sportolókról egyáltalán nem az jut eszembe, mekkora tettet vittek végbe. Sokkal inkább az, hogy talán csak annyival járnak előrébb sok más, hasonló vagy jobb képességű embernék, amennyivel több szponzort tudnak felhajtani. Szóval az expedícióknak nem a hegymászókat kell előtérben tolni, hanem a szóvivőket, kapcsolatépítésben jeleskedő embereket.

Nem nehéz rájönni, hogy mások gyomrát is megfekszi az ilyen PR-kaland. Attól tartok, előbb-utóbb egyre kevésbé lesz érdekes az ilyen jellegű siker, és akkor elzárulnak a pénzcsapok, hiszen nem lesz több reklámérték. Ki tudja, akkor talán csak azok maradnak a pályán, akik egyszerűen csak másznak, amihez még Közép-Európában is találnak elengendő kihívást.

Kétségtelen, kevesebbet fogunk hallani róluk. De... Biztos, hogy ez baj?