BúvárBlog

és jönnek most már a szavazatok is, a fotósversenynek már vége is van, több szavazattal, mint az utóbbi időben bármikor, azaz a gép forgott, amíg az alkotó Brüsszelben pihent, méghozzá jól pihent, jó társasággal, meg a Nemóval, a 33 méteres medencéjével, a sörökkel, és a múzeummal, ahol kiderült a Rubens időszaki kiállításon, hogy Rubens annyira nem is nyűgöz le, és az is kiderült, hogy Szent Antal megkísértését egészen máshogy értelmezte Salvador Dali és Hieronymus Bosch, Breughel különös világa élőben is megfogott, és az is kiderült, hogy azért annyira sok Magritte mégsem volt ott, mint amennyire számítottam, idehaza meg a fiúk tovább elemezgették a filmeket a versenyen, és szorgalmasan szavaztak, tulajdonképpen nem jó az, hogy én mindenkihez képest sokkal előbb, folyamatában látom az eredményeket, szinte frusztráló, de hát ez van, egyszerre részt veszek és értékelek, ami skizofrén dolog, de a tisztesség mégiscsak úgy kívánja, hogy semmibe ne nyúljak bele, de ha eddig bírtam, ezután sem lesz ez másként, és ennek egyszerű oka, hogy minden ponton túl nekem kell, hogy korrekt képem legyem a saját munkámról, el kell tudnom helyezni a filmet a saját rangsoromban, látnom kell hibáit és erényeit, hiszen ezekről a pontok amúgy sem mondanak semmit, szóval ha így nézem, roppant egyszerű semlegesnek maradni, az útnak ez még nem a vége, hanem az eleje, és ez így normális, így van jól, és még jobb, hogy nem kell Brüsszelig elutazni, hogy erre rájöjjek, egyszerűen csak így van,