Egészen jó volt Tabában.
A nagy búvárélmény az eilati delfinezés volt, de nagyon kellemes volt a szálloda házizátonya is. Talán öregszem, de ez a kötetlenség többet ér egy tucat cápánál mostanában. Jöttek a vigyorgó arab srácok, adták a nitroxos palackot, mi meg besétáltunk a vízbe. Pár kifejezetten érdekes dolgot is láttunk, és jó sokat bohóckodtam a videózással. Némi kísérletezés után egész jó eredményeket értem el a narancssárga szűrővel és a beltéri fehéregyensúllyal.
Ezekről már írtam is, meg fogok is. Meg említettem a debreceni karatést is. Na, az aztán nem volt piskóta. Úgy lerúgta a kis részeg fickót egy jól kivitelezett mellberúgással, hogy az összecsuklott, csak na. Egyébként Debrecenben abszolút nem volt eddig ehhez hasonló élményekben gyakran részem, és most meg is lepődtem. Az ember hajlamos külföldön bizonytalanabb lenni, hiszen nem érezzük annyira otthonosan magunkat. No, most aztán megkaptam az otthon melegét a buszmegállós rugdosással.
Közben szépen barátkozom az új telefonommal, ami nagyon piros. Nőies-e vagy, kérdezhetném tőle? De DVSC-színe van, hát pont jó lesz. Van benne egy fényképezőgép, minősége borzalmas, de mégiscsak van benne. Tulajdonképpen egészen tetszik. A biztonság kedvéért nem vittem Egyiptomba, és mivel ott azért bevizesedett egy fényképezőgépünk, talán jobb is így.
No, idehaza is jó, az a lényeg...
