Mostanában gyakran bejárják a világsajtót a licitoldalas hírek. Tízdolláros laptopon titkos adatok, 3 fontos fényképezőgépen terroristafotók, véletlenül 20 euróért megvásárolt milliós jacht- olyan hihetően vannak tálalva ezek a sztorik.
Én azért csak azt tudom mondani, nehezen hiszem el őket. Első és legfontosabb érvem az, hogy gyakran járom a licitoldalakat, szoktam vásárolni is, és még soha nem sikerült mondjuk jó és szinte új búvárcuccot venni egy-két eurókért. Ha valaki elkezdi a tételeket böngészni, nagyon fura lenne, ha találna a szó szoros értelmében fillérekért valóban használható cuccot. Szóval a hírekben szereplő árak irreálisak, pláne hogy a sztorik szerint még csak nem is hétköznapi leletek hullnak a vásárlók ölébe.
Arról van ugyanis szó, hogy hiába indít valaki licitet egy eurocenten, az úgyis feljebb fog emelkedni, ha a termék valóban érdekes. Nekem is volt egyforintos aukcióm, aminek tízezer forint felett lett a vége. Így is olcsón adtam el a terméket, de nem is húsz forintért! Azt a licitoldalt a kutya nem nézi, ahol milliós jachtot lehet venni pár ezerért. Gondolj bele, ha te böngészed a hajóhirdetéseket, értesz is hozzá és látod hogy valaki 20 euróval nyerő, nem teszel fel 25-öt, mert neked megér annyit? A harmadik meg 40 eurót, a következő már 100-at (még úgy is töredékár!), és így tovább. Egy tízmilliós dolgot ötmillióért megvenni is jó biznisz, ha tényleg szükséged van rá, és ki tudsz érte fizetni annyit.
Az utolsó furcsaság számomra pedig az, hogy amikor a szerencsétlen eladó látja a licit állását, miért nem cselekedett? Ha van egy ilyen értékű eladó termékem, csak figyelemmel kellene követnem a sorsát! Hogy ne is csalásról beszéljünk, tegyük fel, megkérem egy barátomat, ha már ilyen jó áron van a jachtom, ugyan ő is licitáljon rá. Mondjuk dobjon fel egy kétezer eurós licitet. Hátha lesz más, aki ad még ennél is többet. Ha nem, és a barátom veheti meg? Megtekintés után még mindig visszaléphet az üzlettől, mert mondjuk akkor derült ki számára, hogy nem tetszik a vécécsésze színe... És mindez legális, hiszen ismerősöm ugyanúgy licitálhat, mint bárki más.
Szóval kicsit kamuszagúak ezek a történetek. Lehetnek igazak, persze, hiszen a világban sok furcsaság történik. Mégis azt kell mondjam, aki licitoldalakon keresne ezek után, ne arra vadásszon, hogy vásárolhat magának luxuskocsit pár ezer forintért. A realitás (és ez a nyugati oldalakon tényleg működik is) az, hogy egy idehaza mondjuk ötezerért vásárolható terméket megvesz az ember kettőezerért. Komoly spórolás ez is, az új kislaptopba így vettem memóriát, a hazai ár bőven kevesebb mint a feléért- hongkongi postaköltséggel együtt. Pici kockázata van, de ennyiért megéri, nyilván. Persze tudom, az a bulvársajtóban nem hír, hogy egy korrekt eladó korrekt áron adott el valamit egy korrekt vevőnek... Úgy egyáltalán, ami normális/korrekt, az már sehol nem éri el az ingerküszöböt.
