BúvárBlog

A napokban végiggondoltam az idei búvárszezonomat, annak aránylag biztos tudatában, hogy a hátralevő bő hónap már nem tartogat csodákat. Nos, 2006 egyáltalán nem sikerült "magyarosra": egyetlen vörös-tengeri merülésem sem volt, az Adrián is csak kettő, egy villámlátogatás alatt. Ezzel szemben volt öt hetem négy Kanári-szigeten, összesen nagyjából 30 merüléssel.

Eljött hát az idő, hogy mérleget vonjak, megérte-e a bejáratott úticélok lecserelése. Igen, azt hiszem. Egyiptommal sokan vagyunk úgy, hogy pár helyen már annyiszor jártunk, hogy előre köszönnek a bohóchalak, és meguntuk a jobb merülőhelyeken horgonyzó búvárarmadát. A Vörös-tenger remek hely. Sok szépet látni, meleg a víz, olcsó a merülés. De miért mennék vissza oda, ahol szinte minden érdekeset láttam már? Miért ne keresnék új, más jellegű búvárkalandot? Az Adriáról pedig még azt sem mondhatom, hogy meleg, és elég jól kell ahhoz merülőhelyet választani, hogy látványosnak nevezhessük.

Szóval sok szép merülésem volt ugyan itt is, ott is, de igazi, új élményekkel most az Atlanti-óceán ajándékozott meg. Kissé meglep az, hogy mások kevéssé hiszik, amikor azt mondom, nagyon megéri egy búvártúra oda. De mindenkinek vannak elképzelései a búvárkodásról, és ez így van jól. Az persze még jobb lenne, ha mindenki a saját elképzeléseit szajkózná, nem pedig olyanokra hallgatna, akiket üzleti érdekei motiválnak. A tapasztaltabb tanácsára jó odafigyelni, de érdemes azért átgondolni is mindazt, amit mond. Ki tudja... Vannak még okos emberek.

Magyarán én azt tudom javasolni, hogy érdemes távolabbra is nézni az Adriánál, Egyiptomnál. Naná, hogy érdemes beszállni egy jó déli szafariba, megmerülni pár roncsot az Isztrián, de a nyitottság még soha senkinek nem ártott meg. Nekem ez az év, a "szokásos" helyek nélkül is mantás, angyalcápás, sasrájás, tintahalas merüléseket hozott, szemeztem óriási sügérekkel, köröztek körülöttem nagy tüskés ráják, láttam hatalmas halrajokat, négyféle murénát, rákokat, és még annyi mindent... Jó búvárbázisokon jártam, kellemes emberekkel ismerkedtem olyan helyeken, ahol a felszíni, izgalmas látnivalókat nem géppisztolyos katonák kíséretében, szuvenírárusokkal verekedve kellett megnéznem. Nem bánom, hogy ez az évem egyáltalán nem lett "Vörös". No persze... Talán jövőre azért megint hiányozni fog, és újból tiszteletem teszem Egyiptomban, mert azért azt is szeretem. De egy év kihagyás után megint úgy élvezhetem, mint ha először járnék ott.