Holnap jelenik meg a BSAC baleseti jelentése. Egyszerre olvasom, fordítom és írom, és amikor pötyögöm a sorokat, mindig eszembe jutnak a saját merüléseim. 249 merülés alatt én is kerültem veszélyes helyzetbe. Sőt, mindenki kerül, mondani sem kell. Különös, hogy a sok interjúalanyunk közül bizony szinte mindenkinek volt egy-két sztorija, ami végződhetett volna máshogy is.

Nem tudom, másnál miért nem lett semmi baj, de a saját eseteimet ki tudom elemezni. Igen, voltak nekem is hibáim. A cikkben emlegetett túl gyors emelkedés élményét én szárazruhával "élvezhettem", igaz, annyi eszem volt azért, hogy 3-4 méteren gyakorolgattam, nem negyvenen. Aztán előfordult felszerelésprobléma, de mivel többé-kevésbé igyekszem a társrendszert megtartni, mindig volt segítség. Persze kettőn múlik a vásár, de amire nem lehetek befolyással, azzal sem volt gond.

Ez az én szemszögemből lehet tudatosság, vagy akár csak szerencse is. Az utóbbi talán még jobb is, mert arra figyelmezteti az embert, hogy örökké a szerencsére hagyatkozni nem lehet. Köszönjük meg, ha Fortuna velünk merült, de legközelebb ne legyen rá szükség. Azért persze jó, ha kéznél van...