BúvárBlog

A tegnapi bejegyzés kapcsán eszembe jutott, hogy a mindennapos autós rémületeken és idegeskedéseken túl mondjuk az elvileg relaxáló merülések alatt is fordul elő rémüldözés?

Naná.

Például amikor a múltkor Fuerteventurán merülés előtt olyan jó nagyokat repkedtünk a motorcsónakkal. Bevallom: nem születtem tengerésznek. A tengeribetegséggel nagy bajom nem szokott lenni, sőt, bírom az ilyen hullámlovaglásos dolgokat, de mégis, az az út elég kalandos volt.

Emlékszem egy reduktorelfagyásra, amikor végülis kontrolláltan cselekedtem, az oktató tudott segíteni, nem pánikoltam, csak épp emelkedés közben beakadtam egy sziklakiemelkedésb, ami nem könnyítette meg a helyzetet. De azért megoldottuk, én meg itt vagyok, és tudok blogolni. Mélymerüléseknél mindig gyakrabban ellenőrzöm a műszereket, talán túlzottan is elővigyázatos vagyok. Pár dolgot szeretek nagyon szertartásosan ellenőrizni, úgy vagyok nyugodtabb.

Egyébként minden okés. De a túlzott magabiztosság nem igazán jellemző rám a víz alatt, ám azt hiszem, ez még azért rendben van.

Néha azért persze nem árt, ha a búvár inkább kősziklához hasonló. Ma beszélgettünk egy ifjú búvároktató hölggyel, aki elég sokat látott, tapasztalt már a világból. No, róla az jutott eszembe, hogy bizony látszik rajta, hogy bízik a tudásában. Nyilván nem alaptalanul... Továbbiak majd a divecenterben, ha lesz lelkierőm pötyögni.