Olvasom az indexen, hogy az USA-ban egy felmérés szerint már majdnem félmillió ember van, akinek az elsőszámú pénzkereseti forrása a blogolás.
Őszintén szólva én is kétlem ezt. No nem azért, mintha ez a blog olyan kurrens árucikk lenne, és mégsem keresek vele pénzt- nem, szó sincs arról, hogy ezt professzionális tevékenységnek szánom. Sőt, éppen ez az értetlenségem oka: én az úgymond hivatásos írogatásaimat máshova (elsősorban persze a divecenterre) szánom. A blog persze személyesebb hangvételű lehet, de a másik fele a történetnek az, hogy a számtalan kiegészítő funkció, ami mondjuk egy jó weboldalt, sajtóterméket érdekessé tehet az maximum nyomokban van meg egy átlagblogon: kommentálni lehet az írásokat. Hát nagy dolog.
Szóval a blogolás számomra maximum annyit jelent, hogy pár személyes élményt megírjak ötletszerűen, vagy pár hírhez személyesebb kommentárt fűzzek. És ez szerintem a legtöbb blognál ugyanígy van. Ha az embernek nincs nagy kedve hozzá, nem írja, vagy csak annyit szúr be, hogy ma nem volt kedve felkelni. Persze lehet, hogy külföldön más, léteznek "insider" pletyka- vagy techblogok, de ezek szerintem már akkor sem voltak függetlenek, amikor indultak- és ha fizetnek az írásért, végképp nem azok.
Azaz egy másféle kommunikációs és marketingcsatornáról van szó, nem másról. Meglepne a sok főállású blogger már csak azért is, mert elkezdtem magamban kombinálni: ugyebár elvileg nem rúgták még százezrével odakinn se a marketingeseket, PR-osokat, újságírókat, és melléjük még felzárkózik több százezer fizetett semmittevő? Hááát... Így válság idején érdekes, hogy erre még mindig van pénz. Méghozzá ilyen sok! Ha százezer blogger évi 50,000 dollárt keres, ez 5,000,000,000 dollár évente. Ötmilliárd dollár! És ez szerény becslés, a cikk ennél jóval többet ír- több tíz milliárd dolláros iparág lenne a személyes, pletyka vagy szakmai bejegyzések írogatása?
Ha ez igaz, akkor ne várjunk gyors kilábalást a válságból. Sőt, lehet, hogy válság sincs, ha ez így működhet.
