BúvárBlog

Tegnap délután a nagy szelet látva úgy döntöttünk, lemondunk a dorogi merülésről. Erre ma? Gyönyörűen süt a nap, "ideális merülőidő" van, míg ehhez képest a jövő héten vacak időt ígérnek. Pedig mennünk kellene, tesztelni a Magic Filtert, és nekem is van még pár kockám az analóg gépemben.

Na mindegy, állítólag tegnapi beszélgetőtársunk is Dorog felé jár majd a jövő héten kis csapatával, maximum ott is összefutunk.

Ma pedig éppenséggel még elindulhattunk volna, csak azok után, hogy lemondtuk a merülést, hívott egy ingatlanos, és 11-re megbeszéltem vele egy találkozót. Lakást árulunk (nem a sajátomat, bátyámét Erzsébeten), és ha valami előbbre viheti a dolgot, élünk vele. Apropó, Erzsébet. Itt az ablak előtt jár el a villamos, és megdöbbentő, hogy a túlságosan korszerűnek nem nevezhető hannoveri mennyivel csendesebb, mint a régiek. Nincs az a csontrázó hatás se. Vajon mennyi kárt okoz a folyamatos rázás az utakban, a házakban, az utasokban és a lakókban? Nem lenne olcsóbb akár még a Combinóhoz képest jóval elavultabb és olcsóbb, használt villamosok beszerzése hosszú távon?

Mindegy, "épül" a metró. Aztán lassan azon is elgondolkodhatom, hogy a saját lakásomat eladjam, és külföldön próbáljak szerencsét. Nem foglalkoztam mostanában a hazai közélettel, de hogy ne legyen senkiben hiányérzet, megteszem: komolyan elgondolkodik az ember a lelépésen. Persze van vívódás, néha nagyobb kedvem lenne menni, néha meg az az erősebb, hogy maradni kellene. Mivel ez az alaphelyzet, egyelőre itt vagyok.

A jövőt pedig úgysem látom előre.