
Mit látott az ember az egészből? Pár angolt elfogtak az irániak, ment a szócsata egy darabig, aztán hazaengedték a katonákat. A katonákon nem látszottak sérülések, és persze első dolguk az volt odahaza, hogy közöljék, zsarolással és fenyegetéssel vették rá őket a beismerő vallomásra.
Vajon mi bizonyítja azt, hogy Angliában nem fenyegették meg őket börtönnel, ha nem mondják azt, amit mondaniuk kell? Nem nehéz rájönni, hogy ha valóban megkínozták volna őket, akkor már bejárták volna a világsajtót a képek a legapróbb sérülésekről is. És persze csak erőltetett volt a mosolygás is az Iránban készült képeken. Hogy erősödjön a kép az embertelen irániakról, a fogva tartott katonák húsvétti ajándékként végighaknizhatják a sajtót, sok-sok pénzért.
Félreértés ne legyen: nem gondolom, hogy Iránban egy csapat grállovag vette őket kezelésbe. Nyilván volt fenyegetőzés, nyomásgyakorlás, de ami tény az az, hogy senkit nem végeztek és nem kínoztak meg. Csak éppen szabadon engedésük napján halt meg egyetlen pokolgépes támadásban öt brit katona Irakban. Vajon ki járt rosszabbul? A két hétig fogságban levő és most pénzt kaszáló járőrök, vagy akiknek egy csinos síremlék és szép búcsúbeszéd jut hősi halottként?
A kérdést megválaszolhatja mindenki magának. A halottakat már úgysem tudja megkérdezni erről senki, pedig talán ingyen is mesélnének a tévében...