Egy kis beszélgetés indult a divecenteren a levegős mélymerülésekről, egy 1998-as eset és a hozzá kapcsolódó cikk volt a vitaindító.
Én amúgy sem vagyok egy mélységmániás, és persze igyekeztem visszafogottan is nyilatkozni a kérdésről. Egy ember meghalt, ez éppen elég teher, a magamfajta amatőrbúvárok okoskodása nélkül is.
De azért belegondoltam, 90 méter, egy mono palackkal... Ez több, mint a duplája a valaha elért legnagyobb mélységemnek, amit én így is roppant mélynek éreztem, és bizony a merülés végére a 15 literes palackban csak a rendes mennyiségű tartalék maradt, pedig nem voltunk lenn sokáig. Szóval ez a fajta kockáztatás idegen tőlem. Kilencven méteren már nem játszik az ólomövledobás, a vészfelúszás, oktopuszos társlélegeztetés (ketten, stresszben olyan brutál mértékben fogyasztanának... ráadásul kótyagosan a nitrogéntől, ez kivitelezhetetlen), semmi és senki nem tud segíteni ha baj van.
Mondjuk az is igaz, az ilyen merülések egyre inkább kikopnak. Nem az a vagány, aki kilencessel kezdődő mélységet tud mutatni a komputeren, hanem az, aki egy jó fotót. Akár ha öt méternél mélyebbre nem is megy, de képes észrevenni és jól megörökíteni valami érdekeset- na ez a reklámszlogennel élve teljesítmény a köbön.
2007.04.19. 21:56
Kilencven
Címkék: fotó baleset búvár divecenter
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr7061000
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.