BúvárBlog

Állásinterjúra vagyok hivatalos a GKM-be. Fura helyzet, hogy nem tíz körömmel kapok minden szóba jöhető lehetőség iránt, most sem izgatom magam.

Mennyi belőle az én érdemem, mennyi nem: van egy lakás, egy kocsi, de nincs hitel. Van állás is, fizetés is. Ez az alaphelyzet. Hogy miért jelentkeztem mégis erre a pozícióra? Végülis érdekesnek tűnt, bár az nem derült ki, hogy a GKM áll a dolog mögött. Néhány alkalommal jártam már ott. Vannak elképzeléseim, sejtéseim is.

Szóval az vonz, hogy Budapesten van. Valami EU-infokommunikációs ötvözet ez, hát nem nehéz magabiztosnak lennem a tekintetben, hogy meg tudnám állni a helyem. Ez nem szerénytelenség kérdése. A tudás, az élettapasztalat... na meg a börtönévek.

Olvastam az új öltözködési szabályokról, rugalmas leszek, és nem veszek zakót meg nyakkendőt. (Előtte sem akartam, de most már legalább hivatkozhatok arra, hogy követem az eseményeket. Igen, harisnyát sem veszek fel.) Múltkor voltam hasonló állásinterjún, rákérdeztek, van-e közigazgatási gyakorlatom. Elkottyantottam, hogy nincs, de szerintem ez inkább előny. Nem engem választottak, bánatomban elutaztam. Meg rá két hónapra újra, és így tovább. Vajon ki járt jobban? Persze most is a krétai utazás napjára hívtak be, de én ellenálltam.

Visszatérve a korábbi álláspályázatomra, a Magyar Vasúti Hivatalhoz adtam be. A vasút közel áll a lelkemhez, itt is biztos voltam benne, hogy éppenséggel meg tudnék felelni a kihívásoknak. A hivatalt vezető srác fiatalabb, mint én, az iwiwen érdeklődtem tőle valami iránt. Magázva válaszolt. Na, ez sem a McDonald's vagy az Ikea, gondoltam én. Mulatságosnak tartom az olyan bámulatos hirtelenséggel feltört arcokat, akik igyekeznek kockafejűbbek lenni a két generációval idősebb figuráknál.

Épp hallgatom az mp3-akat a mobilomon, és röhögök. Hát igen, a GKM-ben sem biztos, hogy pont engem, pont így... Na és? Másnap irány Kréta. Persze azért előtte megnézem, mi a fene az az infokommunikáció. Netán pont az, amit most csinálok?