BúvárBlog

Jó itthon. No, nem azért...

Egy nap elég ahhoz, hogy minden esetlegesen kellemetlennek tűnő krétai emlék megszépüljön. Például az éttermek, amelyek a megjárja de drága kategóriába estek odakinn.

Hazaérkezésünk utáni napon családi okból étterembe készültünk, hallottunk valami jót egy helyről Őrmezőn. Pikoló Söröző, még medwe is dícséri, bepróbáljuk.

Nem tudom, hogy miért pont brassóit választottam. Talán mert régen ettem olyan igazi, klasszikusan jó brassóit? No, ebben az élményben most sem volt részem: bizony könnyen felismerhetően melegített ételt kaptam. De még a sült krumpli is előző napos volt, és volt képük langyos-hidegen kihozni. A társulat többi tagjának ennivalója inkább rendben volt, bár a tányér szélére tett narancsszeletet megfordítva gyorsan kiderült, ez is korábbi vendégektől maradt emlék. (Jó ötlet az ilyet felvagdosni akkor is, ha nem eszi meg valaki, mert legalább más már nem kaphatja meg.) Főleg a sült krumpli bosszantott: olyan nagy gond beledobni egy marék fagyasztottat, hogy legalább az friss legyen? Úgy látszik, igen.

Persze rengeteget kellett várni az ételre (miért megy gyorsabban a főzés külföldön?), és sem előtte nem volt a kinn megszokott kis kenyér, vaj, hasonló étvágyelverő, sem pedig utána nem volt egy pohár ital, csak úgy jófejségből. Számla viszont volt, gyors fejszámolás: egy az egyben ugyanolyan árat fizettünk itt, mint Krétán, amit én drágának gondoltam. Csak ott a tengerparton ültünk, friss kaját kaptunk, itt meg belelépnek az arcunkba még egy külvárosi, lakótelepi étteremben is. Szóval a Pikoló Sörözőt kiikszelhetem a továbbiakban... Nem az első pesti étterem, ami felkerült erre a listámra.