Tegnap Cousteau kapitány filmjét néztük, A csend világát. Bunny írt már róla, sok igazság van abban, amit a ma már nehezen magyarázható vagy védhető képekről írt. Dinamit a korallzátonyra, kalapáccsal nekiesni a korallnak, fejszével agyonverni bosszúból a cápát, akiket "minden tengerész gyűlöl", nos ezek azért nem szép képek.Egyrészt az jutott eszembe, hogy az ilyen filmeket egyértelmű útmutatásnak tekintő mai amatőr búvár elkezd "kutatni" kalapáccsal, mit mondhatunk rá? Nem ártana a film elé egy kis figyelmeztető felhívás. Mert azt bezzeg soha nem felejtik, mekkora bűn lemásolni egy ezer forintos DVD-t, de a természet felbecsülhetetlen értékeinek károsítása nem éri meg ezt a mondatot, úgy fest.
A másik dolog az az, hogy Cousteau nevéhez néhány irdatlan nagy melléfogás fűzödik. A rombolásos vizsgálat pont nem ilyen, más időket éltek, más utat nem ismertek, így tanultak. Ez nagyjából rendben is van. De a cápák, mint az ember ellensége, akiket agyon kell verni, nos ez ma már nem védhető. Azzal is melléfogott, hogy víz alá költöző emberek, "aquanauták" népesítik be a tengert. A könyvében szereplő mondat, ahol azt fejtegeti, hogy a nőknek nem való a búvárkodás, szintén kissé túlhaladottnak tűnik manapság.
Konklúzió: még a legnagyobbak sem tévedhetetlenek. Sokat köszönhetünk Cousteau kapitánynak, de ez nem jelenti azt, hogy ne mondhatnánk ki, ha valamiben nem volt igaza. Éppen ettől emberi, hogy nem tévedhetetlen.
