Hogy kikopott az életünkből a befőtt!
Persze én azért olyan nagyon nem hiányolom, megvagyok nélküle, de szó mi szó, emlékszem a régi nyarakra, amikor napokon át tartott a nagy meló. Hát, ez manapság már nem jellemző.
A sors aztán úgy hozta, hogy a szerencsésen kicserélt és megfelelőnek bizonyuló akkumulátornak köszönhetően hazajutottam Debrecenbe. Itt aztán anyukám be is fogott egy túl nagy adag ajándékparadicsom feldolgozásában való részvételre: én végeztem a passzírozást. Paradicsomlé lesz a végeredmény, ha minden igaz.
Vicces, hogy a paradicsomot nagyon szeretem (a finom, nem EU-szabvány vizes vackot főleg, a nyolcvanas években még gyümölcsként ettük kinn a kertben a frisset), de a paradicsomlével ki lehet kergetni a világból. És hát persze pont nekem kellett pacsmagolni vele.
Azért a mennyiség persze meg sem közelítette a hősi idők sokliteres rekordjait. De így is kissé fura, és megvallom, vidékies dolog volt az egész kaland. Volt valami önellátó még 20-25 éve is abban, ahogy éltünk. Ehhez képest ma meghalnánk, ha nem lenne pár kilométeres körzeten belül egy McDonald's?
2007.07.30. 23:45
Vidéki örömök
Címkék: munka evés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr90128692
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.