BúvárBlog

Tegnap, repnap, Kecskemét. Tényleg nem tudom, miért álltam rá, hogy elmenjünk, és azt sem tudom, miért nem rettentett el a sok záport jósoló időjárásjelentés. Ennyire nem bízok a meteorológusokban? Már azt sem hiszem el, hogy 24 órára előre tudnak aránylag pontosan mondani valamit?

Most sem sikerült. De mondhatom, hogy szerencsére. Az meglepett már reggel, mekkora a tömeg, egy órát álltunk a dugóban a parkolóig. A nem fizetős parkoló messze volt a reptértől, a fizetősek közelebb. Ki járt jól? Mi, akik nem fizettünk, mert onnan sűrűn járó ingyenes buszok vittek pontosan a bejáratig. Eddig sem ázunk, gondoltam- mert az ég felhős volt.

A felhők előtt pedig már repkedtek a gépek. A statikus sor kis csalódást okozott, rendben van, szép volt a Phantom II, volt Gripen, Tornado, F-16, Harrier, Li-2, de Corsair II már nem jött el, pedig beígérték. És a bemutatók is... Jó, volt szlovák Albatros, meg Gripenek is, de az a NAGY DURRANÁS, abból kevesebb akadt. Volt egy hihetetlenül jó helikopteres program (Bo-105), meg érdekes volt az F-18, tetszettek a törörök és a horvátok, de... Fene se tudja, jó is volt, lehetett volna még jobb is.

De a mai nézőkhöz képest mi voltunk az élet császárai: időnként még a nap is kisütött. Szóval mi lettünk a nyerők. Az élet apró örömei...