Van valami magammal kapcsolatban, amit nem szoktam reklámozni. Kissé szociofóbiás vagyok, időnként nagyon nehezen veszem rá magam, hogy hozzám nem közel álló embereket (idegeneket) felhívjak, sőt, még az email írás sem megy mindig könnyen.
Másnak ez nyilván röhejes, nekem kevésbé. Láttatok már ilyen filmet nyilván; bár nem olyan súlyos, velem is előfordul, hogy kitűzöm, "oké, akkor 13:44-kor telefonálok", és téblábolok, várom, hogy páros számú percet mutasson az óra... Aztán eltolom. Vagy nem is telefonálok. Vagy nem írok levelet. Van olyan, ami hetekig is húzódik akár, tudom, hogy írnom vagy válaszolnom kéne, azt is tudom, mit akarok írni, megnyitom a levelezőt, aztán... Valahogy mégis elmarad.
Elgondolható, milyen stresszes dolog telefonon interjút egyeztetnem valakivel. Pedig sanyargatom magam, csak azért sem tolok rá minden ilyen egyeztetést Bunnyra. Tréningezek. Edzem magam. Aztán legközelebb megint nehezen megy. Más kérdés, hogy bezzeg az általam jól ismert emberekkel semmi hasonló nincs, talán időnként még azt is gondolják, túl sokat magyarázok a telefonba. Klára nyilván ezért gondolja azt, hogy egyszerűen lusta vagyok, hiszen ebből ő igazán nem sokat vesz észre.
Naná, jól füllentek, időnként az "elfelejtett" telefonoknak az van a hátterében, hogy az időt, a körülményeket, az időjárást vagy a gazdasági viszonyokat nem találom ideálisnak. Máskor meg tényleg elfelejtem. Nyilván a tudatalatti dolgozik, sikeresen rejtem el magam elől is a kellemetlen teendőket. Kellemetlen? Ugyan miért?
Mégis gyakran van ilyen érzésem. Szóval ha valakinek feltűnt, hogy a mindenféle nagyobb közönséget megmozgató összejöveteleken én alig bukkanok fel Bunnyval szemben (főleg, ha esetleg forgolódni kell emberek közt), annak nem csak az az oka, hogy többet vagyok vidéken. Pedig aztán ha mégis elmegyek, akkor nincs semmi gond.
Igen, jól gondolod, nem ez az egyetlen mániám. De míg az különösebben nem érdekes, hogy mindig jobb lábbal lépek fel a lépcsőre, arra veszem először az uszonyt, ez a másik visszafogottság megmosolyogtató, amikor időnként médiamunkásként kellene megfelelnem a kihívásoknak.
Mennyivel egyszerűbb fordítgatni! És ha valamiért késik a neked ígért hívás vagy levél, elnézést érte: az ok nem feltétlenül az, amire gondolsz.
2007.10.29. 22:00
Fóbia
Címkék: munka fóbia
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr18212428
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.