BúvárBlog

Először csak szokásos vicces kis színesnek tűnt ez a ma megjelent hír arról, hogy a nők jobban merülnek. Aztán -a téma végülis mégsem érdektelen- el is gondolkodtam rajta.

Emlékszem a búvárvizsgámra (1999, még a múlt évezred!), ahol a nyílt vízben a csapat egyik tagja nem merült. A férjével jött, de "nem volt kedve", nem érezte jól magát. Elég gyakori eset, hogy a búvárkodásba belerángatott feleség csak ímmel-ámmal merül, nem élvezi. Azok, akik odavannak a merülésért, ilyenkor nem tudják megérteni, mi a baj: ennél jobb a világon nincs, hát akkor?...

Nyilván soha, semmi nem ilyen egyszerű. A cikk jut eszembe, meg a tájékozódási különbségek, aminek terén a nők előnyben vannak a víz alatt, jobban memorizálnak tereptárgyakat, részleteket. Én teszem hozzá: ha van ilyen. Ezt a dolgot meg is lehet ugyanis fordítani: meglehet, a lányok roppant mód elbizonytalanodnak, ha ilyen tereptárgy, viszonyítási alap nincs vagy nem látható. Ilyenért pedig nem kell messzire menni, elég a bányatavainkra gondolni. Össze is áll a kép, miért utálja meg annyi magyar búvár (elsősorban is a nők) a hazai vizsga alatt a búvárkodást. Isteni szerencsének tartom, hogy az én barátnőm volt annyira tudatos, hogy kikövetelte az adriai vizsgamerüléseket. Igaza volt.

Látni lehet, amióta egyre többen kezdik (és folytatják) búvárkarrierjüket az Adrián, vagy még inkább Egyiptomban, szaporodik a női búvárok száma. Bizony, semmi nem riasztja el őket még zsenge tanuló korukban, és annál több eszük (és kevesebb macsóságuk...) van, hogy pusztán a merülésszám kedvéért vacak helyeken menjenek víz alá. Utóbbira persze mindig van magyarázat, hiszen lehet érdekeset látni édesvízben is, bla, bla, bla. Persze, merülhetőek ezek a helyek, de nem mindenkinek, és nem mindenáron. (Utóbbi a szó szoros értelmében igaz. Egy Gyékényes, ami aligha ér meg két merülésnél többet, olyan távolságra van és olyan pénzbe kerül, ami teljesen irreális. Egy meg nem tett gyékényesi kiruccanás árából kijön vagy 3 merülés a Kanári-szigeteken, 4-5 meg Egyiptomban, na melyikre éri meg spórolni?)

A rossz vizekkel kapcsolatban óvatos lányok pedig a tengerben is észnél vannak, nem erőltetik a komputermutogató hatvan méteres merüléseket. Az óvatosabb hölgyek pedig talán az élővilágra is jobban vigyáznak, hiszen nem érzik szükségét annak, hogy egy-egy amatőrfotóért két centis közelségbe menjenek a korallokhoz. Szóval a cikkben nem ordenáré butaság van, amikor a női búvárok stílusát bizonyos szempontból jobbnak tartja.

Ami viszont érdekes, az az, hogy egyre több a "nőies" búvár az urak közt is. Legyintenek a tavakra, a hideg vízre, a mélymerülésre. Óvatosak, megfontoltak, pusztán a brahi kedvéért nem vállalnak különösebb kockázatot. Sokan mondják, kicsit közelítenek a nemek egymáshoz, a lányok vagányabbak, a fiúk meg egyre puhányabbak lesznek. Én azért nem hiszem, hogy a pár év múlva egy szafarihajón ne lehetne majd megkülönbeztetni férfit a nőtől, de mindez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk egymástól. Akár olyan áron is, hogy rámfogják: "úgy merülsz, mint egy nő!"

Csendben teszem hozzá, ismertem olyan lányokat, akik hozzám képest irigylésre módon jól merültek, minimális levegőfogyasztással, könnyed mozdulatokkal, tehát ezt akár dícséretnek is vehetném...