BúvárBlog

Jules hazajött az izraeli búvárfotós és -videós versenyről, megmutatta a helyben készült filmjét. Sőt, ezen az oldalon még három másikat is.

A kolléga filmjét láttam valamivel korábban, véleményeztem is, aztán pedig a másik hármat. Megmondom a nagy őszintét, egyik sem vált a szívem csücskévé. Volt egy kis polémiánk Jules mesterrel anno a fórumon, ahol arról beszéltünk, a mi versenyünk komoly korlátot szab-e vagy sem, és én azzal példálóztam, hogy ez az eilati verseny, ahol kötött a rendelkezésre álló idő, a terjedelem, az utómunka ideje, no meg a forgatás helyszíne is, messze áll a szabadságtól.

A végeredmény egyrészt azért igazolt engem, mert erősen visszaköszönt pár jó kép, másrészt azért, mert ennek ellenére is, ilyen szigorú megkötésekkel is lehetett totálisan más felfogásban dolgozni. Szóval a divecenter.hu videós versenye is megmarad egyelőre olyannak, amilyen eddig is volt, a körbeírt határokkal.

De nem ez a lényeg. Amikor néztem ezeket a filmeket, végig azt éreztem belőlük, hogy az alkotók akarnak valamit. Azaz: Valami Nagyot. Jules mindig is hajlamos volt ilyen szempontból a nagy koncepciókra, nyilván ezt az ötletet sem ott helyben találta ki, de két percben, ennyi utómunkával ez azért lehetetlen küldetés lett volna. Nem tudom, mennyire üthet másnál ez a bibliai áthallásos vízalatti(?) film, nekem ilyen biztosan nem jutna eszembe, sokkal közelebb áll hozzám a minimalista stílus.

Mégis száz százalékban megértem a törekvést, hogy a filmesek nagy terveket akartak megvalósítani. Ki nem volt még a Vörös-tengeren? Ki az, aki ne ismerné a "jé, mennyi színes halacska" érzést? Egy film, ahol nincs más csak pár snitt az élővilágról, már elképzelés szintjén is sovány.

Vagy sem? Amikor az első film képeit néztem, ahol volt néhány nagyszerű kép, elgondolkodtam. Ne lehetne minden "sztori" nélkül újat mesélni azzal, ha valóban olyat mesél-mutat az alkotó, amit mindenki láthatott volna a Vörösön, ilyen formában mégsem látta senki? A mi videós versenyünk következő fordulója, a Földszint miatt tudatosan tervezgettem, milyen jellegű felvételeket szeretnék majd csinálni La Palmán. Ez a verseny megerősített abban, hogy az elképzelt filmem is egy lehetséges út.

Pedig nem lesz benne sem Mózes, sem pedig elgondolkodtató párhuzam rohanó szárazföldi életünkkel... Ami viszont a legrosszabb: ebben a pillanatban még csak terv, és ez azért apró nyugtalansággal tölt el.