BúvárBlog

Változatos hetünk volt La Palmán, szép felszíni élményekkel, és vegyes érzéseket keltő merülésekkel. Előfordul, hogy az adottságok gyengébbek egy helyen, de ha a búvárbázis is rátesz egy lapáttal, akkor végképp kalandos lesz az út.

Kis kellemetlenségekből volt sok, azokból, amik bosszantanak, de persze az élet nem múlik rajtuk. Az verte ki végül a biztosítékot, amikor idehaza megnézve a honlapjukat, kiderült, még a kárunkra tévedtek a merülések elszámolásánál is. Na ekkor azért ment egy levél a vezetőnek, hogy azért kapjanak már a fejükhöz. Nem az a pár euró a lényeg, hanem a mentalitás.

Nem tudtam, hogy reagál rá a bázistulaj. Nos, valamire rátapinthattam, mert tucatszámnyi sorry volt a levelében, felajánlotta a pénz visszautalását, stb, stb. De ez engem azért nem hat meg, a cikkben, amit az útról írok leírom röviden a történeteket. Bár kevés magyar búvár vetődhet el La Palmára, éppen annak a kevés embernek lehet hasznos a jótanács: kerüljék a La Palma diving centert.

Bécsben töltöttünk utána két napot. Nos, az ádventi vásár nem volt nagy élmény, mert olyan gagyista kirakodóvásár lett belőle, fröccsöntött kínai szuvenírhegyekkel, amiért felesleges elutazni oda. Egyébként Bécsben parkolóhelyet találni igazi kihívás, szóval ha legközelebb odamegyünk, kizárólag vonattal tesszük majd. Egyébként búvárboltban is jártunk (naná), de most abban a kényelmes pozícióban vagyunk, hogy idehaza éppen olyan jó árakat lehet elcsípni egy-egy akcióban, mint odakinn. Innentől pedig felesleges a felhajtás. Én azt hiszem, változik a búvárpiac.

A piacon való erősebb versenyt jelzi számomra az oktatói találkozó körüli vita. La Palmán az ingyennetnek köszönhetően gyakran benéztem a divecenterre, és láttam a hozzászólásokat. Hát, mit mondjak rá? Akik benne vannak a szűk körben, úgyis tudják, ki miben sáros vagy sem. A nagy többség számára viszont teljesen érdektelen. A gondom az, hogy nonprofitság látszata mögé bújva nagyon is üzleti érdekek motiválnak pár embert. Ha lehet tanulsága az átlagolvasó számára ennek a kis történetnek, az az, hogy csak nagyon kevés ember van, akinek el lehet hinni, tényleg és őszintén a búvárkodás öröme miatt oktat olcsón, önköltséggel. A többiek számára ez piac, megélhetési lehetőség, amiért harcolni kell. Ami azért jó a fogyasztó szemével nézve, mert bizony ez nyomta le az árakat a bécsi szintre.

De ha már piac, illene piaci szereplőkhöz méltó módon viselkedni. A verseny nem kellene, hogy piszkálódásról, hátbatámadásról szóljon. Persze tudom én, ebben a nem igazán kedvező környezetben elég sok vállalkozás a fennmaradásért küzd, és addig jó, amíg a spórolás nem gyűrűzik át az oktatásba például. Nem merném megjósolni, hogy mindenki talpon marad-e a ma a búvárkodásban dolgozó emberek közül. Abban viszont bízom, hogy nem azok maradnak aktívak, akik megkérdejelezhető etikával működnek.