BúvárBlog

ami kicsit vigasztalhatna most, hogy a hétkiskutyás alomból a legaranyosabbnak is lett gazdája, pedig neki nem is kerestünk, és mégis így alakult, mindez pedig eléggé elkeserített, akár úgy is mondhatnám, sokként ért, mert el sem köszönhettem a kis fehér zoknis csibésztől, aki az utóbbi idők talán legtalpraesettebb, legokosabb kiskutyája volt ezen a környéken, de hát ez van, nem én döntöttem így, csak sajnálom persze, főleg mert így aztán a gyagyás Pixi maradt a ház egyetlen ebje, aminél azért létezik jobb konstrukció is, azaz szinte csak jobb létezik, bár legalább nem eszik sokat, valamiért csak akarok mondani rá valami nem olyan dehonesztálót is, bár ezt éppen úgy nem fogná fel, mint ahogy semmi mást sem, vele vagy nélküle éppen olyan üres ez az udvar kiskutyamentesen, maradnak hát a gép előtt töltött délutánok, megint lehet blogot írni, filmkészítésen gondolkodni, meg a merülőhelyes adatbázis értelmén filozofálni, hiszen meglehet, egyszer ugyanúgy fogok eltűnni ebből a házból én is, és oly mindegy lesz, ki hol búvárkodik,