Elöljáróban le kell szögezzem, osztom Erdélyi Zsolt Superman véleményét: angolok nélkül egy nagy torna nem olyan. Ez sem volt OLYAN. Egy igazi futballdrukker számára az angolok mindig, minden körülmények között hiányoznak.
Fontos definiálni, mit értek IGAZI szurkoló alatt. Ők nem kétévente, egy-egy nagy torna kedvéért kezdik tanulni a csapatok nevét. Nem a riporterek által gyakran emlegetett futballistákra hivatkoznak. Szó se róla, jó, ha sok drukker van, de azért a sava-borsa a futballeszmecseréknek az, ha olyanok beszélgetnek, akik tudják, tavaly hanyadosztályú volt a szombathelyi Haladás. Vagy a Kaposvár. Akik tudják, játszik-e magyar a Bredában. Akik megértenek efféle félmondatokat: "röhej, még a Szolnok is...", "szerintem a Fulham nem a legjobb választás..." vagy "pont a Villarealra nem számítottam..."
Szóval az igazi futballdrukker volt igazi futballmeccsen. Diósgyőr-BVSC? Újpest-Debrecen? Vicces, de élőben egy ilyen meccs, ha tétje van, minden tévés kalandot idézőjelbe tesz. Leöntve egy kis csapolt sörrel máshogy érzed magad, meg a meccset, és esőben ázva is tudsz ugrálni, mert van miért.
Szóval az EB nekünk angolok (meg persze magyarok, de ezt megszoktuk, és ők csak nekünk hiányozonak- valamennyire) nélkül nem az igazi. Az igazi érzelmeket az angolok tudják ebbe a sportba belehozni, nem a spanyolok meg a németek. Ha szereti őket az ember, ha nem, az angol válogatott felett nem lehet elsiklani. Igazi drukker-csapat.
Pedig egyébként ez a torna nem volt rossz, sőt, voltak igazi érzelmeket hozó meccsek- most minden bizonnyal a törököké volt a rekord a legtöbb "ezt nem hiszem el!" felkiáltás terén. Apróbb részsikerek másoknak is kijutottak a hanyattdobó élmények terén, de például a spanyoloknak kevesebb. Végülis meccseik többségét nézve aránylag sima menetelés volt ez, hiszen a döntőben egy igencsak szerény teljesítmény nyújtó németeket (félreértés ne essék, a németek nyilván akartak volna többet mutatni, de az ellenfél miatt nem tudtak) győzték le ezzel az egy góllal, és még csak nem is kellett az embernek agyonizgulni magát. Vicces, hogy az elátkozott, gyatra olasz-spanyol meccs hibásnak tűnő olasz taktikája most mennyire másnak látszik: az egyetlen alkalom lehetett volna, ahol komolyan megremeg a léc a spanyoloknak. Mert a tizenegyes már mindig lutri.
Én alapvetően nem a spanyol meccsekre fogok emlékezni. A horvát-török meccs, a német-török, az orosz-holland volt igazi MECCS. Istenem, ha a törökök becsúsztak volna a döntőbe! Az kicsit idézhette volna a négy évvel ezelőtti élményeket és érzéseket. Azt hiszem, ha odakerültek volna, gyorsan foglaltam volna egy last minute török utat, helyben nézni a döntőt. A német-spanyol szabványdöntőtől már nem vártam nagyot, úgy se, hogy nem éreztem lefutottnak előre, bármilyen végeredményt el tudtam volna képzelni.
És igazán egyik sem rázott volna meg... Oké, vége van, volt pár igazi momentum; de nemsokára indul az NB1. Nekem az a hazai pálya. Amíg érzelem fog a focihoz kötni, ehhez fog...
