Valószínűleg soha nem lesz vége annak, hogy mifelénk az utazások árait mindig csak az extra költségek nélkül tüntetik fel az ajánlatokban. Amikor egy 86 ezer forintos úthoz pluszban még cirka 46-ot kell fizetni, akkor egy kicsit morgolódni kezdek. Nem azért, mert az összár túlzó vagy tisztességtelen, egyszerűen csak zavar ez a fajta trükközés. "Ha már bejött, megfogjuk", mondhatja az utazási irodák filozófiája.
Mert az, hogy mondjuk én már elég jól ismerem a piacot, és tudom, mi várható pluszköltségként (bár megjegyzem, néha még én is meglepődök, mennyi az annyi), talán még el is várható. De a többség nem így van ezzel. És amikor látom, hogy egy osztrák oldalon a legnagyobb természetességgel tüntetik fel a teljes árat, arra kell gondoljak, vagy a magyar irodák tisztességtelenebbek, vagy minket néznek hülyébbnek, netán tényleg hülyébbek vagyunk.
A forgalom szempontjából elhanyagolható, hogy mondjuk én, meg a magunkfajta emberek inkább önállóan "dolgozunk". Máltánál is így volt ez. Átböngésztem az irodák ajánlatait, és aztán jó 30-40 ezerrel olcsóbban utaztunk. Persze ebben mindig van egy kis bizonytalanság, de az vigasztal, hogy az a bizonytalanság megvan minden irodás útban is. Miért ne lenne? Ha nem tetszik a szoba, az iroda egyből felajánl egy kategóriával magasabb, szebb és jobb szobát, ugyanannyiért? Fenét. "Ja, hát a katalógusban ott volt, hogy ez egy egyszerűbb hotel..." Mondjuk nekem szerencsém van, mert öt év kollégium után nem igazán létezik számomra elfogadhatatlan hotel. A máltai szállásnak ráadásul nagy baja nem volt, talán csak az, hogy nem csak a tengerre, de egy forgalmasabb útra is nézett, így volt valamennyi zaj. De ezen túl nem tudtam volna nagy fogást találni rajta.
A kiválasztása egyszerűen zajlott: adott időszakra megnéztem a WSH szállásajánlatait, és a 2-3 legolcsóbbról megkérdeztem Klárát, melyik tetszik neki. Hát, ennyi. Érdekes, hogy ennél a fajta önálló utazásszervezésnél a last minute-filozófia ellentéte a nyerő stratégia: 2-3 hónappal korábban kell foglalni repjegyet és szállást is a legjobb árakhoz. Ez kicsit furcsa volt nekem, mert már úgy hozzászoktam a "pakolj, jövő héten utazunk" megoldásokhoz, míg az idén meg több volt a jóelőre leszervezett utakból. A brüsszeli út is ilyen lesz, már két hónapja tudom a mikort, mivelt, hovát.
Az ám, csak éppen jövőre a minden szempontból bizonytalan helyzet miatt nincs sem nagyon előre leszervezett út, sem pedig "tervezett" last minute sincs képben. Így aztán hiába böngészek, osztok-szorzok és kalkulálok, semmi jó vagy szép nincs kilátásban. Ez azért nem egy örömteli helyzet. Panaszra épp nincs okom, mert váratlanul jól fizet az egyik időleges megbízásom, de az a számomra roppant ritka helyzet állt elő, hogy tartalékolok. Istenem, ezzel mélyebbre süllyedtem, mint a Coldplay-dalokkal...
