Golop. Meglátogattam szüleimet a kis zempléni faluban. Nem ők származnak innen, egyszerűen csak megtetszett nekik a hely, van egy kis házuk, ami a hegyoldalban van mögötte szőlő, előtte pedig a nyugalmas táj. Lelassul arra az idő. Bár tévécsatornából több van, mint debreceni házunkban, valahogy mégse a képernyő előtt telik az idő.
Szóval Golopon volt a második karácsonyozás, meghitt, nagy felhajtás nélkül. Bár hideg volt, időnként csak kinéz az ember az udvarra. A kissé lüke kiskutyánk (akit anyukámék pár éve éppen Golopról hazafele találtak az út mellé kitéve, és vették magukhoz) mindig az ajtó előtt ül, várja, hogy kimenjen valaki és akkor örül. De alapvetően a kiskutya nem érti ezt a világot. Az emberek, jönnek-mennek, néha idegesek, néha kedvesek, és a cicák pedig időnként a házba is beszökhetnek. Ez a jópofa kiskutya nem érti az élet ilyen nagy kérdéseit.
De mit mondhatnék rá? Én értem a világot? Ahelyett, hogy Golopon töltené az ember a szabadidejét, ahol különösebben semmi nem zavarja, mozgunk, hajtunk, keressük a... mit is? Nem csak várni kellene a pár jó szóra és örülni a másiknak, mint ahogy a kiskutya csinálja? Talán mégis ő érti jobban, miről szól az élet?
2006.12.23. 16:26
Che a hegyről
Címkék: kutya karácsony golop
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr9924078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.