Nem csak itt, Fuerteventuran ur a viz, hanem odahaza is. Telefon csong par napja, hogy nem tudnek-e hazaugrani, mert csotores van nalam?...
Rovidre fogva: jo, ha az ember szuleinek is van kulcsa egy lakashoz. Meg ugy is, hogy utana apam azon morog a hirek szerint, hogy nincs nalam rend. Na bumm... De ugye a csovet megjavitottak? Meg.
Itt meg az ocean. Szep, es sajnos vegere ertunk a merulesi programnak is. Ma meg mentunk volna a vizbe, csak eppen reggel olyan szellokesek voltak, amelyek altal gerjesztett hullamok talan meg egy szorfosnek se tetszettek volna. Nekem pedig biztosan nem, igy aztan maradt vegeredmenynek ot merules.
Nagy halrajokkal, barakudakkal, polippal, tintahallal, rajakkal, remeterakkal, meg hasonlokkal. Nem unatkozni jottunk, nem is unatkoztunk, eppen belefert volna meg 1-2 merules, de legalabb igazi kikapcsolodas az ut. Es meg az is szombatig, szoval aki irigykedni szeretne, addig tegye: szepen sut a nap, es a levego 22-26 fokos. No meg gyonyoru kek a tenger.
Jo itt.
