BúvárBlog

Ez a babona (sem) bír lázba hozni, és meglepő módon anyukámat se. Pedig ő aztán minden ilyesmire lelkesen lecsap.

Az viszont jobban érdekelte, amikor felajánlottam neki, hogy Rómában járva benézünk a Vatikán környékére, és hozok neki valami szent ereklyét. Örült neki, elmondta az igényeit: szentek jöhetnek, de pápás nem kell.

Amiről nekem az jutott eszembe, hogy én élőben láttam II. János Pált. Teljesen véletlenül, nem tudtuk, hogy pont akkor leszünk Lengyelországban, amikor ő is, és pont aznap vetődtünk Krakkóba, amikor körbevitték a városban. Mindenütt útlezárásba ütköztünk, próbáltuk kerülni, de végül már a gyaloglás útját is kordon keresztezte. Ha ez az égiek akarata, hát várjunk, és nézzük meg a pápát, gondoltuk.

Megnéztük, sokkal életerősebbnek tűnt, mint a televízióban. Az emberek lelkesen integettek, és boldogok voltak. Számukra már akkor szent volt Wojtyla, a lengyelek nagyon szerették. Külföldön egyébként nem is Horn Gyuláékhoz kötik a kommunista rendszer megbuktatását, hanem az energikus és határozott lengyel pápához, aki a vasfüggöny mögül jött, és nagy érdemei voltak a lebontásában. Ezért pedig nem csak a lengyelek lehetnek neki hálásak.

Borzongató belegondolni, amikor valaki nem csak része, hanem alakítója a történelemnek. Ez a félelmetes dolog -persze inkább jó értelemben-, nem péntek 13...