BúvárBlog

Amikor arra gondolok, hogy az idén végre jó lenne részt venni a víz alatti Karácsonyfaállításban, mindig eszembe jut, hogy szárazruha ide vagy oda, decemberben már csak bolondos emberek merészkednek a víz mélyére. Jó kis hideg van már a felszínen is, a ködben nem sok kedve van kimozdulni senkinek - nem hogy az ellustult búvároknak.

Aztán odalenn is hamarosan "köd" lesz, ahogy a víz felkavarodik a sok, fenyőfa körül úszkáló búvártól. De azért mégis, megvan az eseménynek a maga meghittsége. Mégiscsak együtt vagyunk, a magunk módján ünneplünk. Ráadásul kivételes módon, ez a karácsonyozás nem kapcsolódik üzlethez, drága ajándékokhoz, senki nem vesz fel rá személyi kölcsönt. (Hacsak nem a szárazruha megvásárlására...) Szóval azt hiszem, az idén ott leszek valamelyik tónál.

Persze... Választási lehetőségem is van, aminek nem feltétlenül örül az ember. Az idén ugyanis a Pest közeli fenyőúsztatásokat ismét egy napra sikerült szervezni. Talán ebből is az látszik, hogy nem az üzlet motivál ilyenkor senkit, hiszen nem kizárólagosságra, hírverésre törekednek a szervezők, de hátha vannak olyan, még bolondosabb búvárok, akik egy-két napon belül több helyen is állítanának a víz alatt karácsonyfát, többszörösére növelve a megfázás kockázatát. Én nagyon szerettem a régi indiános könyveket, és ott azt írták, az indiánok tisztelettel kezelik a hibbant embereket. Nekünk is tekintettel kellene lennünk rájuk.