BúvárBlog

Bár nem tűnik a fenti, elégedett felkiáltás egy normális ember megnyilatkozásának, én most mégis vállalom. Elmondom, miért.

A múltkor Karcagra kellett mennem. Debrecentől ez nem egy nagy távolság, ám a szokásos módon, autóval nem utazhattam, mert jó magyaros módon az utcánkban valami közműveket építenek, természetesen tájékoztatás nélkül, mi történik, mennyi ideig tart... Az egyik brigád pedig levonult pár napra, a kapubejárónk előtt csinos árkot hagyva, ami amellett, hogy megvéd a tatár hordáktól, az autó kiállását is lehetetlenné teszi. Nyilván, hogy óvják a környezetet.

Debrecenben drága a helyi közlekedés, a távolsági buszjegy pedig 893-ba került. Felvontam a szemöldököm. Gyors fejszámolás után rájöttem, a helyi és a távolsági buszjegy ára több összesen, mint a benzinköltségem lenne. Az út pedig ajtótól ajtóig nem 55, hanem 110 perc, és persze a kényelem sem összmérhető. Hogy is van ez? Többe kerül, lassabb, rosszabb? Ráadásul támogatják a közlekedési vállalatokat vaskos pénzekkel? Régebben volt némi lelkifurdalásom, amiért szórom a pénzt az olcsó tömegközlekedés használata helyett. De az áremelés a segítségemre sietett. Ha a vonat is annyival fog többe kerülni, mint jósolják, többe az sem lesz olcsó alternatíva. Kényelmes már eddig sem volt. A lényeg: egy gonddal kevesebb. Autózhatok nyugodtan.

Persze... A boldogságom nem teljes. Nem vall környezettudatos gondolkodásra az autózás. De lusta vagyok! Manapság annyi stressz ér. Legalább a hétvégém teljen úgy, hogy kicsit a kedvemre teszek, még ha a stresszt vezetés közben sem úszom meg. De mégis, nem vesz el plusz órákat az életemből a várakozás, a fűtést kedvemre szabályozom, és persze a tisztaságot sem lehet összehasonlítani. Az viszont elkeserítő, hogy a drága tömegközlekedést azoknak kell igénybevenni, akiknek a legkevesebb jut rá: a kevésbé tehetős embereknek, autó nélkül. Miattuk válik nagyon is idézőjelessé mai bejegyzésem címe...