BúvárBlog

Egyetemista voltam, amikor egy jóbarátommal érdekes utat terveztünk valamelyik nyáron. A vasútkedvelők bolondosságával körbeutaztuk az országot. Még ma is emlékszem: Debrecen, Miskolc, Putnok, Eger, Miskolc, Budapest, Nagymaros, Budapest, Velence, Tapolca, Szombathely, Kőszeg, Szombathely, Csorna, Sopron, Győr, Budapest, Debrecen... Hol csak átutazóban voltunk, hol szét is néztünk, de a lényeg az volt, hogy öt napon át faltuk a kilométereket. Csattogtak a kerekek, ültünk a másodosztályon a maiaknál kicsit sem tisztább vonatokon -szép emlék.

Nos, ezt jövő nyáron már aligha tehetnénk meg, ha egyetemisták lennénk. "Örvendeztem" pár napja a leendő áremelések miatt. De erre azért nem számítottam. Gyors fejszámolás: májustól az áremelések és a kedvezmények eltörlése után nagyjából az ötszörösére (négyszáz százalék!) emelkedne egy, a mienkhez hasonló vonatút ára. Lehet, nem az államnak, pontosabban az én adóforintjaimnak kellene fedeznie egy egyetemista szerény nyaralását? A fene tudja. Ezt annyira nem sajnálnám. Érdekes belegondolni, hogy ehhez képest egy Európában érvényes vasúti bérlettel szerintem olcsóbban vonatozna valaki Németországban, mint idehaza.

Közben pedig a nyugdíjaskedvezmények érintetlenek maradtak. Szó sincs róla, hogy a 65 éven felüliek utazási kedvezményeivel volna bajom; de gyanítom, sok nagyszülő  kesereg rajta, hogy neki igencsak kihasználatlan a korlátlan ingyenes utazása, míg az egyetemista unoka veheti a teljes árú jegyet. Ha tudja. Ha futja rá tandíj és minden más mellett. Ha mégis menni akarnak, közösen mennek egy autóval. Kényelmesebb lesz. Olcsóbb. No meg környezetszennyezőbb. Így lehet hatékonyan rászoktatni egy generációt arra, hogy ne törődjön a környezeti károkkal, vagy csak annyit, amennyit vele, az ő sorsával tőrödnek. Ami időnként elég csekély..