Szóval a hazaérkezés gördülékenyen ment. Bécsben a parkolóban várt a kocsi, aztán hazacsorogtunk, és Pesten újból otthon érezhettük magunkat a helyenként igencsak rázós utakon. Ideje lenne melegebb éghajlatra költözni.Az út szaldója: remek, relaxáló hét volt. Nem siettünk, nem pörögtünk, időnként félórákig bámultuk a magasra csapó hullámokat (a képen egy olyan látszik, amilyenek miatt egy merülést ki kellett hagyni), párat merültünk, kedves emberekkel találkoztunk, és megbarátkoztunk az apartmanunkban tévedő cicával is. Apropó cica: odakinn valahogy nem zavarják ki őket az apartmankomplexumokban, szabadon mászkálnak, és nyugodtságukból kitűnt, nem zaklatják őket.
Ha azt nézem, a kis saját céljaimból mit tudtam megvalósítani: kipróbáltam és megkedveltem a hasított uszonyt, tetszett a Magic Filter és nem sokra mentem az analóg fotós szettemmel.
De a legszebb tapasztalat az, hogy ha az ember sokat utazik, gyakorlatilag nincs átállási időszak. Megérkeztünk szombaton délután, és már úgy mozogtunk, vásároltunk aznap, mint ha mindig is ott lettünk volna. Remek érzés az ilyen, mert olyan hosszúnak tűnt ez az egy hét, és annyira távolinak Magyarország, hogy sikerült kitűnően feltöltődni, pihenni. Utazzak még többet, és még jobb lesz?
Vagy haza se jöjjek?...
