BúvárBlog

Nem tudom értelmezni azt a cikkstílust, ami manapság annyira divatos, a földbedöngölést, alázást, szívatást...

Bennem az is visszatetszést kelt, amikor valakinek a "munkásságáról" olyan szinten alpári módon írnak, hogy már a cím is elég ahhoz, hogy ne olvassak tovább. Persze tudom én, hogy Győzike, Norbi vagy VV Ágica maga is tesz azért, hogy ne emelkedett hangú dicsőítések tárgyai legyenek, de számomra ez akkor is értelmezhetetlen. Miért jó a lapnak, ha olyan emberről ír hosszan, akit semmire nem tart? Alantas szándékot szolgál ki azzal, ha időnként valóban szánalmas emberekbe törli a lábát.

Az pedig már végképp furcsa, amikor valakivel interjút készítenek, amit úgy jelentetnek meg, hogy olvasva egyértelmű legyen: a beszélgetőpartner ostoba lúzer- ez az interneten egyre jellemzőbb, élharcosa a Velvet. Abban a naiv hitben élek, hogy a sajtóterméknek nem azt kell bizonyítani
a, az újságíró sokkal magasabbrendű élőlény mint az ún. celebek
b, az újságíró sokkal magasabbrendű élőlény mint az ún. olvasók, akik még ezeknek a lúzer celebnek sem férközhetnek a közelébe.

Nem vitás, én is tudtam volna égetni pár beszélgetőpartnert, mert néha furákat mondtak. De ők normálisak voltak velem, én meg velük, és nem gondolnám, hogy én tévedhetetlen lennék. Meg talán aki az én írásaimat olvassa, a beszélgetőtársaim értelmes gondolataira kíváncsi, nem az elszólásokra. De lassan kisebbségi, elmaradott figura leszek ezzel a felfogással, amikor megy a celebzúzás ezerrel.

Persze megvan ennek a stílusváltásnak az eredménye. Egyre többen szólnak be éppen olyan keményen és alázva az újság íróknak, rámutatva a nem kevés tévedésükre, mint ahogy ők szeretnek beszólni másnak. Ez pedig időnként roppant ciki tud lenni. Aki nem mások alázásából él, még akár meg is köszönheti a jóindulatú korrekciót. A többiek viszont maximum egy újabb interjúalanyon tölthetik ki a haragjukat...