BúvárBlog

Szépen lassan mindenki elkapja ezt a tüsszögős nyavalyát, most Klára küszködik vele. Mindegy, utazás előtt átesik rajta, hátha a mantázásban már nem fog megzavarni semmilyen egészségügyi gond...

Éppen cikket faragok, a magyar búvárrégészek munkájáról szól. Mögé tettem egy közleményt, amit kicsivel korábban kaptunk, de nem igazán tudtuk, mi legyen vele. Hivatalos álláspont, megfontolandó dolgok vannak benne, még azt is sejteni lehet, kinek szól. A külföldi roncskutatás, kincskeresés a téma (melyik búvár nem gondolkodott el ilyesmin? merülsz mint állat, és a végén még meg is gazdagszol...), és ezen a téren teljesen tájékozatlan vagyok. Messziről jött ember azt mond, amit csak nem szégyell... És az a baj, hogy látszólag mindenki tökéletesen egyetért, mert ugyanazokat emlegeti: UNESCO, kulturális örökség megóvása, komoly kutatómunka, stb. Közben meg úgy fest, át tudnák harapni egymás torkát.

Belharcokba belemenni nem lenne jó. De... Mégis közzé kell ezt tennünk. Egyrészt védje meg magát az, aki úgy érzi, neki szól az üzenet. Nyilván képesek rá. Ám valóban hallani ázsiai meg egyéb országokban börtönben ücsörgő búvárokról, akik lehet, hogy teljesen jóhiszeműen keveredtek valamibe. De pár hónap egy manilai cella priccsén éppen elég nagy kockázat ahhoz, hogy megjelenjen ez az írás, mert a sorsunkért magunk felelünk, de dönteni csak úgy lehet helyesen, ha tudjuk, miről is döntünk. Így aztán arra jutottam, hogy ha választanom kell pár expedíciószervező érzékenységének megóvása, meg vétlen, kalandvágyó búvárok tájékoztatása között, nem lehet más a döntés. Roppant jóhiszemű vagyok, mert bízom benne, hogy a médiában szereplő magyarok mind-mind becsületesek. De nyilván akadnak, akik kerülik a reflektorfényt, de ugyanúgy toborozzák az embereket, és ezek az emberek ki tudja, mibe csöppenek. Ez a cikk értük, nekik jelenik meg. És ezért akár azt is vállaljuk, hogy valaki beszólogasson.