BúvárBlog

Hát jó kis társasutazás volt. Kivételesen most semmi, "élveztük, de..." jellegű megjegyzésem nincs, mert jó volt a hangulat, jó volt az idő, jók voltak a merülések, stb. Az ár talán lehetett volna jobb is, de végülis láttunk mantát, szóval szavunk ne legyen: minden, aminek reális esélye volt, a szemünk elé került.

Az utolsó merülés, az egyféle utolsó utáni próbálkozás volt a mantázásra. Tizedik utunk volt, nagyon szerettük volna, szerintem járt nekünk. Persze ezt nyilván a többiek is úgy érzik, de Stefiék, akik azért már mantázgattak máshol, nem is erőltették ezt az utolsó próbát. Bunny csalódottságát megértem, de a valóság mégiscsak az, hogy igazság szerint a többi merülés abból a szempontból jobb volt, hogy nem pillanatok jutottak a távolban elsuhanó állatokkal. Szóval ez volt a "nagy kaland", de a többi volt, amit igazán élvezni lehetett. Egyszer negyedórát hasaltam egy tintahal mellett, kesztyű nélküli kezemmel próbáltam utánozni a mozgást, míg egyre közelebb lopóztam, és végül hozzá is tudtam érni. Ő pedig nem ment el, bizonytalanul kinyújtotta kezem felé az egyik csápját. Videóm is van róla, bár az éppen nem hibátlan a párás lencse miatt.

Nem is tudom, szerintem megint nem dobtam nagyot videózás terén, nem is vittem az összes merülésre, de ez nem is számít, a lényeg a sok kellemes merülés volt. Meg aztán az a három nap levezetés! Kellett, kellett... A már jó ideje halogatott munkáim viszont lassan a körmömre égnek. Most már tényleg el kellene dolgozni... És jó lenne valami kisfilm is.