Két-három napja már töprengek ezen a bejegyzésen. Gran Canarián voltunk, nem hallottam akkor még, hogy elment Joe Zawinul, szeptember 11-én. A közelmúltban olvastam csak egy mondatot, hogy "mint a nemrég elhunyt Zawinul..."
Hát, megérintett, mit ne mondjak. Én nagyon nagyra tartom a jó zenészeket, és Zawinul átkozottul jó volt. Vagy inkább nagy. Hirtelen eszembe jutott az első Zawinul Syndicate koncert, amit a Petőfi Csarnokban láttam, és aztán a második, a Millenárison. Elementáris élmény volt mind a kettő, nem tudok máshogy fogalmazni. Zawinul előadóként, szerzőként, zenekarvezetőként egyaránt csúcsteljesítményre volt képes. Keveseknek jön össze!
Ült a kis sapkájában a szinti mögött, és vezényelt, zenélt... Sajnálom, hogy az utolsó magyar fellépését nem láttam, átkozom a lustaságomat, de hát ő nem nekem zenélt, hanem nekem is. Voltak ott elegen helyettem is, és az egész világon számtalan embert rázhatott meg a hír.
Sokan fogjuk őrizni az emlékét...
2007.10.18. 23:26
Joe
Címkék: zene halál
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://buvar.blog.hu/api/trackback/id/tr39200762
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.